karmafactory.hu

Engineering the consequence

005

Kategória: semleges karma — Zsee at 2:14 de. on Szerda, február 1, 2017

Szóval most ott áll a helyzet, hogy ha régi ismerősökkel találkozom, akkor úgy teszek, mintha én is kimennék velük blázolni, aztán két-három slukk után még kézben tartom egy darabig, aztán stikában elnyomom. Se ilyen, se olyan megoldás, de viszonylag jól működik. Viszont faszán felültem erre a retróvonatra, basszus, most hogy Trébányán voltam pár napot, kezembe kerültek a régi infós könyvek, édesanyám cuccai, PL/1 példatár, meg a gimis koromban az első fordításaimból megvett, Donald Knuth-féle háromkötetes számítógép-programozás művészete, Kernighan-Ritchie: A C programozási nyelv, Dijkstra-tól a Strukturált progamozás, visszagondolta beszarás, hogy mekkora geek voltam, csak nem tudtam róla, aztán inkább a természetes nyelveket választottam a mesterségesek helyett. De a retróvonatnál tartottam, beugrott egy kép, hogy nagycsoportos óvodás freak voltam, és édesanyámnál hesszeltem kora este a számítóközpontban, már nem tudtak mit kezdeni velem, és betettek egy M08X elé (Monyó volt a beceneve, egy ilyen íróasztalba épített cucc volt), hogy azt baszogassam, ne a túlórázó rendszerfejlesztőket. Teljesen odavoltam érte, ők eredetileg ESzR terminálnak használták, de hogy ne okozzak kárt, nekem beizzították a CP/M-et és valami szövegszerkesztőt tettek elém. Akkoriban a régészjelölt csodagyerek bátyám próbált arról győzködni, hogy a gépek nem menők, hanem a természet sokkal kúlabb (mivel a fusizó szülők miatt rá voltam bízva esténként, rendszeresen el kellett vinnie a régészeti szakkörbe, de kurvára untam a cserepeket meg koponyákat, és mindig haza akartam menni számítógépezni), úgyhogy a szövegszerkesztőbe (asszem Rozitext volt a neve, de ebben már nem vagyok biztos) fejből elkezdtem beírni egy fejezetet valami álllatos könyvből amit a kezembe adott, hogy kevésbé geeküljek. Aztán édesanyám egyik kolléganője, azt hiszem Ani néninek hívták, két barnaszofi között benézett a gépterembe, ahol lázasan fogalmaztam a galandférgek szaporodásával kapcsolatos ismereteimet. Azt hiszem, kicsit lemerevedett a dolgok láttán (kb. öt éves lehettem), de aztán anyukám lenyugtatta, hogy minden rendben van, mindenki jobban jár azzal, hogy kussolva verem a billentyűket. Arra már nem emlékszem, hogy később miket írogattam be, mert előrelátóan kiszedték a nyolc collos floppikat, mielőtt legközelebb ráeresztettek a gépre. De lyukkártyáim szerintem még mindig vannak valahol.

004

Kategória: semleges karma — Zsee at 8:10 du. on Szombat, január 28, 2017

Köcsög WordPress törölte az aprólékosan megírt posztomat, vazz. Szóval ott tartottam, hogy eddig viszonylag jól halad a projekt, két hét alatt négy alkalommal fordult elő, hogy meggyújtottam egy cigit és 1-2 slukk után elnyomtam. A nikóelvonási tünetek hamar lementek, az első pár nap után már nem is éreztem. Inkább csak a rituálé hiányzik. Meg elgondolkodtam azon, hogy mik a legkorábbi emlékeim erről az egész cigizős dologról. Valami olyasmi, mintha az emberek fele-fele arányban lennének dohányosok, a vonatokon is a kocsik fele dohányzó, szüleim munkahelyein is ment a barnaszofi az irodában, az épületek folyosóján klasszik szockó hamutartók, a nyolcvanas évek elejének-közepének filmjeiről nem is beszélve. Amikor kisgyerek voltam, otthon vallási-világnézeti okok miatt senki nem dohányzott, a tágabb családból is csak néhányan. Viszont azok jellemzően érdekes figurák voltak. A lakásban csak akkor lehetett rágyújtani, ha édesapám VIP-ismerősei jöttek vendégségbe, a rendőrkapitány meg ilyen górék a bányából. Ezek általában ilyen badass arcok voltak, nagyon izgalmas sztorikkal. Viszont édesanyám húga csak a konyhában gyújthatott rá, nyitott ablaknál és csukott ajtónál. Meg bátyám barátnője is dohányzott stikában, és borzasztóan szexinek találtam a hosszú sötét hajával és rúzsozott szájával. Persze én a gyerekkönyvtári részlegen toltam Nemerét és az ifjúsági sci-fi regényeket, míg ezek az olvasóteremben enyelegtek, mert jobb híján engem kellett bébiszittelniük egészen estig. Klasszik kis Kádár-korszakbeli idillek voltak ezek, másod- és harmadállásban fusizó és építkező szülőkkel. Néha édesanyámnál hesszeltem a számítóközpontban, még most is előttem van az ESzR256 ESzR R22 meg az IBM360 villogó kapcsolótáblája. Először azt hittem, hogy a fehér köpenyes számítógép-operátorok meg a futurisztikus Robotron-terminálok előtt pötyögő adatrögzítők ott a világmindenség urai, de édesanyám felvilágosított hogy itt a programozók a górék, de nekik le se kell menniük a gépterembe, csak a képernyőt nézik. Természetesen a proggerek barnaszofit szívtak és kis üvegpohárból tolták a rezsón főzött Omnia kávét. Én meg álmodozva írogattam valami értelmetlen pszeudokódot arra az a3-as lapra, amire a Fortran kódot írták kézzel, mielőtt a lyukkártyalyukasztóval lekódolták volna. Meg néha lementem a gépterembe lábatlankodni, de amikor megpróbáltak volna elzavarni meg kiküldeni, akkor mindig arra hivatkoztam, hogy édesanyám meg a programozók megengedték, hogy itt legyek. LoL.

003

Kategória: semleges karma — Zsee at 5:00 du. on Péntek, január 20, 2017

Na, közben meg faszán influenzás lettem, hogy az egész projekt előrébb lett hozva pár héttel. ha már egyszer úgyis ágyban feküdtem pár napot és eszem ágában sem volt rágyújtani, akkor gondoltam hogy megspórolom az első pár nap elvonási tüneteit, az influenza miatt amúgy sem érzem őket. Viszont érdekes volt, hogy amint kezdtem igazán jobban lenni, már ott volt a fejemben, hogy milyen faszályos lenne rágyújteni egy kávé mellé. Kis geci.
Szóval a 6. nap van most. Szerencsére még kibaszott hideg van kint, úgyhogy a hosszított szünetek sem motiválnak a visszaesésre.
Egyébként megvolt az első zenélés is rágyújtás nélkül, nem tudom, valamilyen jutalmazást majd ki kellene találni.
Következő mérföldkő: a holnap kezdődő kéthetes magyarországi utat kibírni cigi nélkül. ajjjajjjajjj.

002

Kategória: semleges karma — Zsee at 6:27 du. on Kedd, január 10, 2017

Első nap az idén, amit reggel edzéssel kezdtem. A terv az, hogy kedden és csütörtökön munka előtt személyi edzés, ami alatt legalább a francia szlenget is gyakorlom. Szerda este jóga, és pénteken vagy hétfőn még egy futás vagy valami lájtos levezetés a céges konditeremben a mínusz kettőn, amíg elég jó nem lesz az idő munkába bringázáshoz.
Lassan befejezem a data science képzést, az év hátralevő részében először is C# programozás, hogy megtanuljak Studio pluginokat írni, aztán neurális hálózatok Pythonban, nyár végére jó lenne megcsinálni a dokumentumtípus-specifikus MT engine projekt pilotját.
Legalább két bringásverseny: ebből egy kötelezően a három belga klasszikusból, a Liége-Bastogne-Liége mindenképpen, a Ronde van Vlaanderen már túl zsúfolt volt a múltkor, a Paris-Roubaix pedig könyörtelen. Legyen mondjuk az LBL és a helyi Charlie Gaul.
Legalább két félmaraton: a május 1-jei Beckerich a lux-belga határnál az erdőben, az ING Night Run, és esetleg az őszi Route du Vin. Plusz még fakultatívan a DKV Urban Trail.
Tervek. Tervek. Tervek. Most le is megyek cigizni.

001

Kategória: semleges karma — Zsee at 5:27 du. on Hétfő, január 9, 2017

Kitöröltem a bloglinket a szociálmédiás profilokból, és újrakezdem akkor a számozást is. Az van, h próbálom magamban tudatosítani, hogy a testem nagyjából húsz évvel idősebb, mint aminek hiszem magam, és megint eljött az ideje hogy változtassak az életmódomon. Hetek-hónapok óta húzom-halasztom ez kibaszott dohányzásról leszokást is, most elvileg a hónap végére van kitűzve, de előre rettegek a pár hét elvonás után beütő depressziótól. A tavalyi évben a testmozgást is elkezdtem hanyagolni, mert a többi elfoglaltságom mellett inkább teher volt, mint kikapcsolódás. De basszameg nem lehet mindent egyszerre. Szóval ez most egy terápia. Próbálom megérteni, hogy miért szeretek annyira rágyújtani. Már többször is bebizonyosodott, hogy nem a nikotin miatt. Ez most ilyen terv. Kicsit koncentráltabban élni, lazulni és visszanyerni a 2-3 évvel ezelőtti formámat. Első lépések.

904

Kategória: semleges karma — Zsee at 3:04 du. on Péntek, július 3, 2015

903

Kategória: semleges karma — Zsee at 11:14 du. on Csütörtök, június 19, 2014

és akkor egy korszak úgy tűnik, véget ért.
már csak a kvantumok gabalyodását kéne széjjelgordiuszozni.

902

Kategória: semleges karma — Zsee at 9:09 du. on Szerda, június 11, 2014

“a lányok meghalnak
megrepedeznek
elpattannak a napon
fölhasadnak mint a gyümölcs
szeretem égő sebeiket”
Tolnai Ottó: Ikarosz-torzo (töredékek)

901

Kategória: semleges karma — Zsee at 12:01 de. on Csütörtök, május 22, 2014


Mocskos idők a sarokba bújva! Helló blog, kezdjük újra!

900

Kategória: semleges karma — Zsee at 3:48 du. on Péntek, január 31, 2014

(…)
En-sirásunkat végigsírnunk
Hangosabb sirások
Nekünk soha meg nem engedték:
Úgy licitált reánk, mint vásott,
Kegyetlen uzsorás: a más sors.

Ha harcaink parázsa lobbant,
Világok gyúltak ki,
Sohse tudott az igazsághoz
Igazunk minket eljuttatni:

(…)
Ady Endre: Elhanyagolt, véres szívünk

következő oldal »