karmafactory.hu

Flavius Orestes helyi származású, római polgárjoggal rendelkező arisztokrata volt Pannónia-Száviában, Pannónia provinciának nagyjából a jelenlegi Horvátországnak megfelelő részén. Miután a hunokkal folytatott harcok során a rómaiak inkább lemondtak Pannóniáról, Orestes Attila udvarában talált jól fizető állást, ma valahogy úgy mondanánk, hogy az Attila mellé akkreditált rendkívüli római követ lett. Karrierdiplomataként jól haladt felfelé a ranglétrán, a központba visszakerülve a birodalom vezérkari főnöke lett, majd kiskorú fiát, Romulus Augustulus-t ültette a császári trónra 475-ben. A teljesítetlen földigényeik miatt Odoaker vezetésével lázadó germánok viszont a következő évben megölték Orestes-t, majd Romulus Augustulus 476-ban lemondott a trónról, és ezzel szét is esett a Nyugatrómai Birodalom.
Szóval csak óvatosan azokkal a horvátokkal ott Brüsszelben.

Been there, done that. Következő forduló jövő héten, eredmény júniusban. Hogy mi tart addig, lövésem sincs.

Holnap az eszement szent őr. Tegnap csináltam egy próbaprezentációt stoperrel, diktafonnal, de az a legfőbb probléma, h már a feladat láttán felfordult a gyomrom. Ezek a széparcúak kiszámolták, hogy az átlagos olvasási sebességet angol anyanyelvűek esetén percenként kb. 250 szónak tekintve a 4500 szavas feladat pont elég arra, hogy őrületbe kergesse azokat, akiknek nem anyanyelve az angol és fél órájuk van elolvasni, szintetizálni, megjegyezni, flipchartot és emlékeztetőt írni, majd az eredeti anyagokat szigorúan visszaszolgáltatva 10 perces előadást tartani belőle.

Ezen a héten lett elegem az otthon hesszelésből. Világvége és a keményre főtt csodaország. A város, a páros számú fejezetek. Megyek, megkeresem és megetetem az árnyékomat.

Nézve visszafelé a tavalyra, tulajdonképpen jó év volt, sokfelé jártam, sok mindent láttam, und immer was zu essen fand, avec que la marmotte, mondanám, ha lenne mormotám. Snowboardozni Ausztriában; az első tekercs saját előhívású film, amikor kiveszem a tartályból; bátyám és unokaöccsök, ahogy a Maginot-vonal mélyén zakatolunk, majd pár nappal később, úton a repülőtér felé a trieri szerpentinen belecsattanunk egy orvoshoz igyekvő német nyuggerekkel teli taxiba; fotókiállítás, két hónapig minden nap a budai várról készített hétméteres panorámaképemre érkezni munkába; börtönsziget Szardínia mellett és ezerfogásos halvacsora egy arbataxi ittiturismóban; állásinterjú után rágyújtani a schwarzenbergplatzi szökőkút mellett Bécsben, pedig mennyire bíztam benne, h meglesz a meló; búcsúzás a falansztertől októberben, ex-kollégák bekötve adták át a korábban emailben és korrektúrás szövegbuborékban megosztott mentális gátszakadásaim gyűjteményes memoárját; a dohányzástilalom előtti utolsó vágdd a füstöt, idd a vicét buli: berúgott, piros ruhás lányok francia sanzonokat koncerteznek vmelyik hétkeri kocsma pincéjében; végül szilveszter a régi arcokkal, mintha el sem telt volna az a három év, ami.
A legérdekesebb viszont egy háromnapos meditáció volt a kamaraerdei zártkertek között eldugott buddhista templomban, azt hiszem azóta megszűnt az a kínzó érzés, mintha a saját vonatom után futnék.

Végre sikerült parkolóhelyet találni a ház előtt a karácsonyi bőröndök lecipeléséhez, amikor a kvázibelvárosi vércse héja (kösz, Krisz) galambot fogott az udvaron. Kocsihoz vissza, fotósáhátizsák kivesz, lakásba visszarohan, teleobjektív előszed, konvertergyűrű levesz, konvertergyűrű felrak, lerohan, lopódzik, manuálfókusz, kurvaélet, homály, teker, homály, fókuszál, bemozdul, bazmeg, izóállít, fókuszál, lenyom, kattint, elrepül.

Mintegy harminc évre és másfél év jógázásra volt szükség ahhoz, hogy egyenesen nyújtott lábbal tudjak ülni a földön. Mindezek után rohamos léptékű fejlődésnek érzem, h fél évre rá, ma délelőtt először sikerült letenni a sarkamat a lefelé néző kutya pozícióban. Még harminc év és talán az Ashtanga egész első sorozata menni fog.