Belevetettem magamat az *** ERP rendszer fordításába. Egyelőre fel nem tudom fogni, hogy a Planck-függvénynek, ozmotikus együtthatóknak, szupravezető energiarésnek, fluxussűrűségnek és társainak mi köze van a vállalatirányításhoz. Meglehet, hogy időgépgyár vagy urándúsítás ágazati megoldásról van szó.
Baleset miatt beállt az M1, útzár, mindenkit leküldtek az 1-es útra, és közel két órán át jöttem vissza Bp.-re Tb.-ről, hússzal cammogva a lánctalpas munkagépek között. Csak résnyire engedtem le az ablakot hogy rágyújtsak, de ez is elég volt ahhoz, hogy egy szembejövő kamion szemenfröcsköljön latyakkal. Napfénypótlás a szűzhón vakító UV-sugarak fotoszintetizálásával.
Az első William Gibson könyv, amit hardcoverben vettem meg. Csalódást okozott. Megjelenése előtt az amazon.com-on a könyvet megnéző felhasználók több mint hetven százaléka előrendelt, engem is elkapott a hájp. Olyan mint a Jonhny Mnemonic, novellának tökéletes lenne, ellenben regénynek kevés. Az első sztorija aminek egy része Vancouverben, választott otthonában zajlik. Zavar benne, hogy túl aktuális politikai üzenete van, pl. iraki háború, persze érthető, mert annak idején ő is a vietnámi sorozások elől lépett meg Kanadába. Lapos a főtéma is, kergetni egy konténert, ájpodokon adatokat csempészni szteganográfiával, titkosszolgálati módszerekkel megakadályozni egy titkosszolgálati pénzmosást. Hubertus Bigend itt is előkerül, lehet hogy egy amerikainak egzotikum mondjuk egy belga reklámügynökség és a VW Phaeton, de innen ez nem szól nagyot. Lapos lett, amit nem kellett volna részletezni, azt kifejtette, a lényeg meg elmaradt. Valószínűleg az zavar benne, hogy én is hasonló regényt írnék, ha tudnék írni. Cyberpunk is dead.
A várban volt üzleti találkozóm, aztán lenéztem a labirintusba. Holtidő volt, kb. nulla ember lézengett a hegyben, nagyon régóta először tudtam igazán megnyugodni. Az árpád-házi teremben hallgattam a zenét és a víz csöpögését, lótuszban a padon. Van a bátorság labirintusa rész, sötétkamra a négyzeten. Egy drótkorlátot, mint Ariadné fonalát követve egyedül bolyongasz a vaksötétben, néha ezt-azt lefejelve, és két alkalommal, egy-egy folyosó végén homályos tükörben találkozol a halványan megvilágított Minotaurusszal.
Egymásra vigyorogtunk és mentünk tovább utunkra.
Védés, államvizsga megvolt az imént. Kíváncsian várom a háromévnyi energia- és tőkebefektetés megtérülését.
Készülök az államvizsgára, és mindig az utolsó pillanat utáni hajrában jönnek a ráébredések. Ez az egész e-vezetős dolog amit nyomtak döntéselmélet és vezetés gyanánt teljesen ugyanaz mint a dekonstrukciós bullshit irodalomelméletből. A fogalmaink elkülönböződnek, a vezető feladata a valóság dekonstruálása, az általa használt szimbólumok és metaforák által válik befogadhatóvá a nóvum a követők számára. A döntés nem abszolút értelemben helyes, hanem az adott kontextusban, az akkor és ott fennálló feltételek mellett. A probléma soha nem tipizált, arra nem lehet jó vagy rossz választ adni, hanem max. megfelelőt, ami később nem feltétlenül igaz egy hasonló helyzetre. Alapítani fogok egy posztmodern dekonstrukcionista tanácsadócéget, Lacan, Foucault és Derrida alapján fogunk átszervezni. Kedvet kaptam, hogy ismét elolvassam az S/Z-t.
Nemrég írta pig, hogy kirakták a BBJ-től, majd néhány nappal később jött a hír, hogy a csőd szélén táncoló újságot eladták. Aztán másnap ment csődbe a Malda Tours, az utazási iroda, akikkel a BBJ-n keresztül voltam Egyiptomban tanulmányúton. Remélem ezt nem lehet tendenciának venni, és bízom benne, hogy a rövid újságírókarrierem által érintett további cégek, a “Geiz ist Geil” szlogent kiagyaló reklámügynökség itthoni leányvállalata és kedvenc hazai gitármanufaktúrám nem fognak hasonló események áldozatául esni.
