MagĂĄnzĂĄrka
ElsĹ munkanap az idĂŠn, a felgyĂźlemlett munkamennyisĂŠgre tekintettel visszavĂĄltottam egy szabadnapot. SzokĂĄsos reggeli rĂŠmĂĄlmomat ezĂşttal Philip K. Dick ihlette, azt ĂĄlmodtam, hogy fotĂłriportot kĂŠszĂtek egy ĂĄllami kutatĂłintĂŠzetben, ahol az egyik laborban kĂŠk szĂnĹą bogarak kitinpĂĄncĂŠljĂĄbĂłl szintetizĂĄlnak valami speciĂĄlis drogot, ĂŠs megtalĂĄltam egy korĂĄbban ott jĂĄrt angol ĂşjsĂĄgĂrĂł feljegyzĂŠseit (valami John Dowley-nak hĂvtĂĄk, ĂŠs a The Observernek dolgozott). EmberĂźnket ott fogtĂĄk nem egĂŠszen ĂśnkĂŠntes emberkĂsĂŠrletekhez, ĂŠs megprĂłbĂĄlta kijuttatni a jegyzeteit. Sajnos lebuktam, ahogy megprĂłbĂĄltam kicsempĂŠszni az anyagmintĂĄt ĂŠs a papĂrokat, majd elvittek a kihallgatĂłszobĂĄba, ahol egy szigorĂş tekintetĹą asszonysĂĄg elĹadta, hogy mindezekĂŠrt legalĂĄbb kĂŠtĂŠves bĂśrtĂśnbĂźntetĂŠsre szĂĄmĂthatok. Erre mĂĄr szerencsĂŠre felriadtam az ĂĄlombĂłl, megkĂśnnyebbĂźlten szemlĂŠlve a hamuszĂźrke luxembourgi eget az ablakon ĂĄt. AztĂĄn eszembe jutott, hogy mĂŠg kĂŠt ĂŠvre szĂłl az itteni szerzĹdĂŠsem. Micsoda vĂŠletlen egybeesĂŠs.