797
Azt hiszem, ĂśtĂśdikes voltam ĂĄltalĂĄnosban, amikor tavasz vĂŠgĂŠn az egyik lĂĄny az iskolĂĄban, talĂĄn egy ĂŠvfolyammal volt fiatalabb, ĂĄllami gondozott lett. Gondolom, az illetĂŠkesek nem akartĂĄk kivenni a megszokott osztĂĄlyĂĄbĂłl arra a tanĂŠv vĂŠgĂŠig hĂĄtralevĹ pĂĄr hĂŠtre, ezĂŠrt minden reggel behozattĂĄk az iskolĂĄba a gyermekotthonbĂłl. TanĂtĂĄs utĂĄn a tĂśbbi fiĂşval egyĂźtt mĂĄr kosĂĄrlabdaedzĂŠsre mentĂźnk, amikor dĂŠlutĂĄn kettĹ felĂŠ ĂŠrte jĂśtt a barna, gĂźlĂźszemĹą Barkas minibusz. Amikor kĂŠsĹbb azokrĂłl a fĂŠl ĂŠvszĂĄzaddal ezelĹtti fekete autĂłkrĂłl olvastam, akik bĹrkabĂĄtokkal jĂśttek ĂŠs vittek el embereket, ĂśnkĂŠntelenĂźl is a vĂĄros legszĂŠlĂŠn levĹ, szĂśgesdrĂłt kerĂtĂŠssel kĂśrbevett nevelĹintĂŠzet jutott eszembe.