KĂśltĂśzĂŠs megint
VĂŠgre becuccoltam. FestĹk lefehĂŠrĂtettĂŠk a falakat, elĹzĹ bĂŠrlĹ meg elvitte a csillĂĄrt. Azt hittem tovĂĄbb fog tartani, mĂĄr bepakoltam mindent, a konyhĂĄbĂłl lopom a netet valami polgĂĄrtĂłl. SikerĂźlt mĂŠg a lakĂĄshoz tartozĂł alapkajĂĄkat ĂŠs tisztĂtĂłszereket itthagyatni, Ăgy egyrĂŠszt nem kell Ăşjfent kicsengetni egy csomĂł lĂłvĂŠt a bevĂĄsĂĄrlĂĄsra, mĂĄsrĂŠszt meg egy autĂłnyi fuvarral ĂŠs kĂŠt ĂłrĂĄnyi baszĂłdĂĄssal kevesebb. TisztĂĄbb, kĂłserebb ĂŠrzĂŠs, van egy hĹątĹ az italoknak borhĹmĂŠrĹvel, ĂŠs egy mĂĄsik a kajĂĄknak. Az elĹbbiben maradt egy Ăźveg vodka, hĂĄromnegyed Ăźveg Amarula meg kĂŠt polc tele lĂĄjtkĂłlĂĄval. Az ormĂĄny szeszgyĹąjtemĂŠnye is a vilĂĄgĂtĂłs polcokon csillog, kezdem itthon ĂŠrezni magamat.