NĂŠzzĂźnk bizakodva a jĂśvĹbe!
KĂśrĂźlbelĂźli szĂĄztĂz-szĂĄztizenĂśt ĂŠv mĂşlva, egy szĂŠp nyĂĄri napon, soron kĂvĂźl megkondĂtjĂĄk majd az orszĂĄg Ăśsszes harangjait. Sokan rĂĄ se hederĂtenek, pedig az a csengĂŠs-bongĂĄs nagy vĂĄltozĂĄsok hĂrnĂśke lesz!
Addigra VisegrĂĄdon ĂşjjĂĄĂŠpĂźl az egykori kirĂĄlyi palota, sosem lĂĄtott pompĂĄval, ĂłriĂĄsi termekkel, fĂźggĹkertekkel. Az avatĂĄsi ĂźnnepsĂŠgen - azt jelzi majd a harangkongĂĄs - nĂŠhĂĄny aggastyĂĄnnak kĂśnnybe lĂĄbad a szeme. ValĂłban, az lesz az a perc, az a nagy ĂŠs rĂŠgen esedĂŠkes perc, amikor vĂŠget ĂŠr az ezerĂŠves pechszĂŠria.
VisegrĂĄd akkor mĂĄr nem ennek a csĂśpp kis orszĂĄgnak lesz a szĂŠkhelye, hanem a Dunai Magyar KĂśztĂĄrsasĂĄgnak, melynek nĂŠgy vagy Ăśt tenger mossa partjait. “Dunainak” azĂŠrt fogjĂĄk hĂvni a kĂśztĂĄrsasĂĄgot, nehogy ĂśsszekeverjĂŠk egy mĂĄsikkal, az AlsĂłrajnai Magyar KĂśztĂĄrsasĂĄggal. Ez utĂłbbit akkor se magyarok lakjĂĄk majd, hanem kopott ĂśltĂśzĂŠkĹą, elnyĹątt alsĂłrajnaiak, akik csak kabalĂĄbĂłl vettĂŠk fĂśl a magyar nevet.
Le se lehet Ărni, milyen jĂł dolog lesz akkor magyarnak lenni! ElĂŠg talĂĄn annyit mondani, hogy a “magyar” szĂł - potom szĂĄztizenĂśt ĂŠv alatt - igĂŠvĂŠ vĂĄltozik, mely addigra minden ĂŠlĹ nyelvbe felszĂvĂłdik, mĂŠghozzĂĄ kellemes jelentĂŠstartalommal.
“Magyarni” franciĂĄul pĂŠldĂĄul annyit tesz majd: magamat jĂłl leszopni. Spanyolul: utcĂĄn pĂŠnzt talĂĄlni, ĂŠrte lehajolni; katalĂĄn nyelvjĂĄrĂĄsban: “KĂśnnyedĂŠn hajolgatok, amiĂłta kĂnzĂł derĂŠkzsĂĄbĂĄmbĂłl kigyĂłgyultam.” Ăs ha valaki Londonban Ăgy szĂłl: I am going magyarni (vagyis szĂł szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: “Ahhoz az isteni nĹhĂśz, akit ott lĂĄtsz, most odamegyek, megszĂłlĂtom, belekarolok, hazaviszem ĂŠs…” (Itt egy csĂşnya szĂł kĂśvetkezik.)
MĂĄs pĂŠlda: “Ăn magyarok, te magyarsz, Ĺ magyarik” (mert ikes lesz az ige) hĂŠt civilizĂĄlt nyelven (norvĂŠgĂźl, gĂśrĂśgĂźl, bolgĂĄrul, baszk nyelven stb.) azt jelenti majd: “RopogĂłs kacsasĂźltet eszem (eszel, eszik), idei uborkasalĂĄtĂĄval, mikĂśzben Yehudi Menuhin a ÂťCsak egy kislĂĄnyÂŤ-t hĂşzza a fĂźlembe.”
TovĂĄbbĂĄ: “Anyuka, mehetek magyarni? - Magyarhatsz!” - lettĂźl azt jelenti, hogy egy kisfiĂş elkĂŠredzkedik moziba, s az ĂŠdesanyja, nĂŠmi habozĂĄs utĂĄn, elengedi, pedig a filmet csak tizennyolc ĂŠven felĂźliek lĂĄtogathatjĂĄk.
De hagyjuk a kĂźlfĂśldet! Itthon is sok mindent mĂĄskĂŠnt hĂvnak majd. PĂŠldĂĄul a “vanĂlia” helyett, mely idegen szĂł, a “hĂĄborĂş” megy ĂĄt a kĂśztudatba, minthogy rĂŠgi jelentĂŠsĂŠt amĂşgy is elvesztette. A visegrĂĄdi cukrĂĄszdĂĄban tehĂĄt a fagylaltospult fĂślĂśtt ez lesz kiĂrva:
Eper
Puncs
HĂĄborĂş
CsokolĂĄdĂŠ
Ăgy fogunk ĂŠlni. Addig, ezt a pĂĄr ĂŠvet, ki kell bĂrni.
ĂrkĂŠny IstvĂĄn: VĂĄlogatott egyperces novellĂĄk