“SzĂłval csak mentem, mentem a Fifth Avenue-n, ĂŠs nem volt rajtam se nyakkendĹ, se semmi. AztĂĄn egyszer csak valami rĂŠm kĂsĂŠrteties dolog tĂśrtĂŠnt. AhĂĄnyszor sarokra ĂŠrtem, ĂŠs lelĂŠptem a jĂĄrdĂĄrĂłl, az az ĂŠrzĂŠsem tĂĄmadt, hogy soha nem jutok ĂĄt a mĂĄsik oldalra. Ăgy gondoltam, hogy lelĂŠpek, aztĂĄn csak megyek le, le, le, ĂŠs tĂśbbĂŠ senki se lĂĄt. Ăregem, a frĂĄsz majd kitĂśrt. El nem bĂrod kĂŠpzelni. Izzadni kezdtem, mint egy ĹrĂźlt, csuromvĂz lett az ingem, a gatyĂĄm, meg minden. AztĂĄn valami mĂĄs kezdĹdĂśtt. AhĂĄnyszor sarokra ĂŠrtem, mindig azt hittem, hogy Allie-vel beszĂŠlgetek. Azt mondom neki: - Allie, ne hagyj eltĹąnni. Allie, ne hagyj eltĹąnni. Allie, ne hagyj eltĹąnni. KĂŠrlek, Allie. - Ăs aztĂĄn, mikor ĂĄtĂŠrtem az utca mĂĄsik oldalĂĄra, megkĂśszĂśntem neki. AztĂĄn ĂşjrakezdĹdĂśtt az egĂŠsz, mikor megint sarokra ĂŠrtem. De azĂŠrt csak mentem. FĂŠltem megĂĄllni, azt hiszem - az igazat megvallva, pontosan nem emlĂŠkszem. De tudom, hogy nem ĂĄlltam meg kĂśrĂźlbelĂźl a 60. utcĂĄig, tĂşl az ĂĄllatkerten, meg minden. AztĂĄn leĂźltem egy padra. Alig kaptam levegĹt, ĂŠs mĂŠg mindig izzadtam, mint egy ĹrĂźlt. Ott Ăźltem, azt hiszem, legalĂĄbb egy ĂłrĂĄt. VĂŠgĂźl hatĂĄroztam. Azt hatĂĄroztam, hogy elmegyek, soha tĂśbbĂŠ nem megyek haza, soha tĂśbbĂŠ nem megyek semmifĂŠle iskolĂĄba. ElhatĂĄroztam, hogy csak meglĂĄtogatom PhoebĂŠt, elbĂşcsĂşzom tĹle, meg minden, visszaadom a karĂĄcsonyi pĂŠnzĂŠt, aztĂĄn autĂłstoppal indulok nyugatra. Azt csinĂĄlom, gondoltam, hogy lemegyek a Holland-alagĂşton, egy autĂłra felkapaszkodok, aztĂĄn megint egyre ĂŠs megint egyre ĂŠs megint egyre, ĂŠs pĂĄr nap alatt valahol nyugaton leszek, ahol klassz, sĂźt a nap, engem senki nem ismer, ĂŠs kapok ĂĄllĂĄst. ElkĂŠpzeltem, hogy egy benzinkĂştnĂĄl kapok ĂĄllĂĄst, benzint ĂŠs olajat tĂśltĂśk a kocsikba. KĂźlĂśnben nem izgatott, milyen ĂĄllĂĄst kapok. Csak ne ismerjenek, ĂŠs ĂŠn se ismerjek senkit. ElkĂŠpzeltem, mit csinĂĄlnĂŠk. EgyszerĹąen megjĂĄtszanĂĄm a sĂźketnĂŠmĂĄt. Akkor nem kellene hĂźlye, felesleges beszĂŠlgetĂŠseket folytatni senkivel. Ha meg nekem akarnak valamit mondani, akkor felĂrjĂĄk egy darab papĂrra, ĂŠs odaadjĂĄk. Egy idĹ utĂĄn ezt halĂĄlosan megunjĂĄk, ĂŠs akkor a hĂĄtralevĹ ĂŠletemben mĂĄr nem kell beszĂŠlgetni. Mindenki azt fogja hinni, hogy ĂŠn egy szegĂŠny sĂźketnĂŠma alak vagyok, ĂŠs bĂŠkĂŠn hagynak. Engedik, hogy betĂśltsem a benzint ĂŠs az olajat a hĂźlye kocsijukba, adnak ĂŠrte fizetĂŠst, meg minden, ĂŠs ĂŠn a pĂŠnzbĹl ĂŠpĂtenĂŠk valahol egy kis kunyhĂłt, ĂŠs a hĂĄtralevĹ ĂŠveimet ott ĂŠlnĂŠm le. Az erdĹ szĂŠlĂŠn ĂŠpĂtenĂŠm fel, de nem benn az erdĹben, mert azt szeretnĂŠm, hogy ĂĄllandĂłan dĹljĂśn rĂĄ a napsĂźtĂŠs.”
Ăs az a durva, hogy ez a kĂścsĂśg Salinger megcsinĂĄlta. Ăn soha nem fogom. Ăs nem is ĂĄll szĂĄndĂŠkomban. It’s funny. Don’t ever tell anybody anything. If you do, you start missing everybody. UtolsĂł hĂĄrom mondat, meg minden.