karmafactory.hu

Engineering the consequence

Telihold vazze

Kategória: negatív karma — Zsee at 9:26 du. on Szerda, január 31, 2007

Kinyír. Minden alkalommal amikor a telihold van, mást se csinálok csak rémálmodok, aztán meg felébredek, és akkor meg félig ébren látok furcsákat. Asszem ezt hívják hipnagógiának, vagy alvási paralízisnek. Már nyitva a szem, a test még nem tud mozogni, és a periférikus látómezőben mindenféle dolgok vannak. Állítólag az elektromágneses mezők változása a
homlok
halántéklebeny működésére is hatással van. Szerencse, hogy csak telihold környékén. Meg mondjuk a 2003-as késő őszi napvihar volt még halálos. Akkor kb. egy hétig szinte no alvás. Találtam egy index fórumot, ahova azok írnak, akik ébren, meg egyébként is. Na, ez az igazi szopás.

Capote macskái

Kategória: pozitív karma — Zsee at 12:13 de. on Szerda, január 31, 2007

Van egy zseniális rész a Hidegvérrelben, ami évek óta mindig az eszembe jut, a legváratlanabb pillanatokban:
“GARDEN CITYBEN van két furcsa állat, két szürke kandúr, amelyik mindig együtt jár: furcsa és furfangos szokásaik vannak. Napjaik fő szertartása mindig alkonyatkor zajlik le. Először a Fő utcán ügetnek végig, s gondosan szemügyre veszik az ott parkoló autók hűtőinek rácsát, főleg azokét, amelyek a két szálloda, a Windsow és a Warren előtt szoktak állni. Ezek ugyanis rendszerint távolról érkezett utasok autói, s a hűtők rácsai mögött gyakran akad olyasmi, amire a két girhes állat módszeresen vadászik: döglött madár - varjú, cinke meg veréb, amelyik buta fejjel nekiröpült a szemközt jövő autónak. A két kandúr - úgy használják a karmaikat, mint orvos a csipeszt - kiszedi a hűtők rácsa mögül a tollas jószágokat.”
És pont a legjobb helyen van a történetben. Amikor először olvastam, fogalmam sem volt, hogy mi is ez a könyv, csak Szegeden az antikváriumban a kezembe akadt, és nem tudtam letenni. És ez a macskás dolog azóta is vissza-visszajön.

Bite the hand that feeds

Kategória: semleges karma — Zsee at 1:35 de. on Kedd, január 30, 2007

Will you chew until it bleeds?
Há’ pe’, de a videót le kellett cserélni egy remixre, mert az eredetit szerzői jogsértés miatt leszedték.

Re: Elmeparaziták

Kategória: semleges karma — Zsee at 7:02 du. on Vasárnap, január 28, 2007

Úgy tűnik, a youtube-on megjelentek a droidvírusokat irtó droidvírusok. Íme:
“In 2007, a group of braindead faggots MOTHER FUKING GAY ASSHOLES registered for Youtube and began posting some Latukalakulu shit in every video. A mysterious group of fed-up people killed them by cutting the words “Grow Up” into their skulls AND THEIR DICK. Now that you have read this message, you are one step closer to getting these asshats banned from Youtube. They will keep it up unless you follow these directions:1. Retype this message as a comment for three other videos.”
Csak nehogy erre is írjanak egy kiirtó szöveget, mert a youtube kommentek is úgy fognak járni mint a homáron.

2 dolog

Kategória: semleges karma — Zsee at 5:40 de. on Vasárnap, január 28, 2007

1: Minden bezár
2: Mindenki eltiplizik inet, onat

+1: Haddnemoströgtön menjek a levesbe, van még annyi olvasnivalóm, amit kaptam. Kösz, hogy jöttetek. Malasz linkje óta eddig pont 320-an vagytok. He.

BTW: NIN - The Fragile

Árnyékfarkas

Kategória: pozitív karma — Zsee at 4:33 du. on Szombat, január 27, 2007

28 óra múlva duplán 28. Egy páratlan és egy prím között, mint angolul a between rock and a hard place, illetve talán csöbörből vödörbe félúton a levegőben, az ugrás ívének csúcsán kimerevítve a kép, gravitáció ideiglenesen felfüggesztve, hát ívben hajlik, rezeg a léc, de átviszi. És a karma is most egy éves, tavaly január végén élesítettem a rendszert.

We don’t even care, as restless as we are,
we feel the pull in the land of a thousand guilts
and poured cement, lamented and assured,
to the lights and towns below.
Faster than the speed of sound,
faster than we thought we’d go, beneath the sound of hope.

Amikor a karma visszavág

Kategória: negatív karma — Zsee at 3:13 de. on Szombat, január 27, 2007

Ma bejelölt iwiw-en régi általános iskolai osztálytársam és spanom GT. És beugrott néhány kép régről. Szándékosan eltévedni a Mátyás túrán a Vitányvár felé, és az Anitával hárman ülni a szakadék szélén, és te le akartál ugrani. Hiába voltál jóbarátom, és nagyon okos és intelligens arc, valamiért mindig téged vertünk meg az osztályból. Emlékszel, hogy elsőben csak mi ketten vágtuk, hogy a lyukat ellipszilonnal írják? És sokszor nem hogy megvédtelek volna, hanem én is tevékenyen részt vettem a tortúrában. Hé Tomi, ha olvasod: Bocsánatot kérek. Személyesen nem biztos, hogy lenne erőm hozzá. Köszönöm.

Hegyez

Kategória: semleges karma — Zsee at 2:40 de. on Szombat, január 27, 2007

“Szóval csak mentem, mentem a Fifth Avenue-n, és nem volt rajtam se nyakkendő, se semmi. Aztán egyszer csak valami rém kísérteties dolog történt. Ahányszor sarokra értem, és leléptem a járdáról, az az érzésem támadt, hogy soha nem jutok át a másik oldalra. Úgy gondoltam, hogy lelépek, aztán csak megyek le, le, le, és többé senki se lát. Öregem, a frász majd kitört. El nem bírod képzelni. Izzadni kezdtem, mint egy őrült, csuromvíz lett az ingem, a gatyám, meg minden. Aztán valami más kezdődött. Ahányszor sarokra értem, mindig azt hittem, hogy Allie-vel beszélgetek. Azt mondom neki: - Allie, ne hagyj eltűnni. Allie, ne hagyj eltűnni. Allie, ne hagyj eltűnni. Kérlek, Allie. - És aztán, mikor átértem az utca másik oldalára, megköszöntem neki. Aztán újrakezdődött az egész, mikor megint sarokra értem. De azért csak mentem. Féltem megállni, azt hiszem - az igazat megvallva, pontosan nem emlékszem. De tudom, hogy nem álltam meg körülbelül a 60. utcáig, túl az állatkerten, meg minden. Aztán leültem egy padra. Alig kaptam levegőt, és még mindig izzadtam, mint egy őrült. Ott ültem, azt hiszem, legalább egy órát. Végül határoztam. Azt határoztam, hogy elmegyek, soha többé nem megyek haza, soha többé nem megyek semmiféle iskolába. Elhatároztam, hogy csak meglátogatom Phoebét, elbúcsúzom tőle, meg minden, visszaadom a karácsonyi pénzét, aztán autóstoppal indulok nyugatra. Azt csinálom, gondoltam, hogy lemegyek a Holland-alagúton, egy autóra felkapaszkodok, aztán megint egyre és megint egyre és megint egyre, és pár nap alatt valahol nyugaton leszek, ahol klassz, süt a nap, engem senki nem ismer, és kapok állást. Elképzeltem, hogy egy benzinkútnál kapok állást, benzint és olajat töltök a kocsikba. Különben nem izgatott, milyen állást kapok. Csak ne ismerjenek, és én se ismerjek senkit. Elképzeltem, mit csinálnék. Egyszerűen megjátszanám a süketnémát. Akkor nem kellene hülye, felesleges beszélgetéseket folytatni senkivel. Ha meg nekem akarnak valamit mondani, akkor felírják egy darab papírra, és odaadják. Egy idő után ezt halálosan megunják, és akkor a hátralevő életemben már nem kell beszélgetni. Mindenki azt fogja hinni, hogy én egy szegény süketnéma alak vagyok, és békén hagynak. Engedik, hogy betöltsem a benzint és az olajat a hülye kocsijukba, adnak érte fizetést, meg minden, és én a pénzből építenék valahol egy kis kunyhót, és a hátralevő éveimet ott élném le. Az erdő szélén építeném fel, de nem benn az erdőben, mert azt szeretném, hogy állandóan dőljön rá a napsütés.”

És az a durva, hogy ez a köcsög Salinger megcsinálta. Én soha nem fogom. És nem is áll szándékomban. It’s funny. Don’t ever tell anybody anything. If you do, you start missing everybody. Utolsó három mondat, meg minden.

Kussolva árnyékol a sarokban

Kategória: pozitív karma — Zsee at 8:16 du. on Csütörtök, január 25, 2007

Legtisztább testrés(z)

Kategória: pozitív karma — Zsee at 8:17 du. on Szerda, január 24, 2007

M jön vissza a menszrúmból.
B: M, mostál kezet utána?
M: Hülye vagy, a legtisztább testrészem.
B: Ja, bazze, az egyetlen amivel nem szerelsz biciklit.

És most azon versenyzünk, hogy a becherpig vagy én rakjuk fel először blogra. Ez a posztmodern társadalom degenerációjának végső állomása. Kérem, dőljenek hátra és élvezzék. És a Malaszot közben hívták telefonon. NYERTEM, NYERTEM, NYERTEM.

következő oldal »