karmafactory.hu

Kinyír. Minden alkalommal amikor a telihold van, mást se csinálok csak rémálmodok, aztán meg felébredek, és akkor meg félig ébren látok furcsákat. Asszem ezt hívják hipnagógiának, vagy alvási paralízisnek. Már nyitva a szem, a test még nem tud mozogni, és a periférikus látómezőben mindenféle dolgok vannak. Állítólag az elektromágneses mezők változása a
homlokhalántéklebeny működésére is hatással van. Szerencse, hogy csak telihold környékén. Meg mondjuk a 2003-as késő őszi napvihar volt még halálos. Akkor kb. egy hétig szinte no alvás. Találtam egy index fórumot, ahova azok írnak, akik ébren, meg egyébként is. Na, ez az igazi szopás.

Van egy zseniĂĄlis rĂŠsz a HidegvĂŠrrelben, ami ĂŠvek Ăłta mindig az eszembe jut, a legvĂĄratlanabb pillanatokban:
“GARDEN CITYBEN van kĂŠt furcsa ĂĄllat, kĂŠt szĂźrke kandĂşr, amelyik mindig egyĂźtt jĂĄr: furcsa ĂŠs furfangos szokĂĄsaik vannak. Napjaik fő szertartĂĄsa mindig alkonyatkor zajlik le. ElőszĂśr a Fő utcĂĄn Ăźgetnek vĂŠgig, s gondosan szemĂźgyre veszik az ott parkolĂł autĂłk hĹątőinek rĂĄcsĂĄt, főleg azokĂŠt, amelyek a kĂŠt szĂĄlloda, a Windsow ĂŠs a Warren előtt szoktak ĂĄllni. Ezek ugyanis rendszerint tĂĄvolrĂłl ĂŠrkezett utasok autĂłi, s a hĹątők rĂĄcsai mĂśgĂśtt gyakran akad olyasmi, amire a kĂŠt girhes ĂĄllat mĂłdszeresen vadĂĄszik: dĂśglĂśtt madĂĄr - varjĂş, cinke meg verĂŠb, amelyik buta fejjel nekirĂśpĂźlt a szemkĂśzt jĂśvő autĂłnak. A kĂŠt kandĂşr - Ăşgy hasznĂĄljĂĄk a karmaikat, mint orvos a csipeszt - kiszedi a hĹątők rĂĄcsa mĂśgĂźl a tollas jĂłszĂĄgokat.”
És pont a legjobb helyen van a történetben. Amikor először olvastam, fogalmam sem volt, hogy mi is ez a könyv, csak Szegeden az antikváriumban a kezembe akadt, és nem tudtam letenni. És ez a macskás dolog azóta is vissza-visszajön.

Will you chew until it bleeds?
HĂĄ’ pe’, de a videĂłt le kellett cserĂŠlni egy remixre, mert az eredetit szerzői jogsĂŠrtĂŠs miatt leszedtĂŠk.

Úgy tűnik, a youtube-on megjelentek a droidvírusokat irtó droidvírusok. Íme:
“In 2007, a group of braindead faggots MOTHER FUKING GAY ASSHOLES registered for Youtube and began posting some Latukalakulu shit in every video. A mysterious group of fed-up people killed them by cutting the words “Grow Up” into their skulls AND THEIR DICK. Now that you have read this message, you are one step closer to getting these asshats banned from Youtube. They will keep it up unless you follow these directions:1. Retype this message as a comment for three other videos.”
Csak nehogy erre is Ă­rjanak egy kiirtĂł szĂśveget, mert a youtube kommentek is Ăşgy fognak jĂĄrni mint a homĂĄron.

1: Minden bezĂĄr
2: Mindenki eltiplizik inet, onat

+1: HaddnemostrĂśgtĂśn menjek a levesbe, van mĂŠg annyi olvasnivalĂłm, amit kaptam. KĂśsz, hogy jĂśttetek. Malasz linkje Ăłta eddig pont 320-an vagytok. He.

BTW: NIN - The Fragile

28 óra múlva duplán 28. Egy páratlan és egy prím között, mint angolul a between rock and a hard place, illetve talán csöbörből vödörbe félúton a levegőben, az ugrás ívének csúcsán kimerevítve a kép, gravitáció ideiglenesen felfüggesztve, hát ívben hajlik, rezeg a léc, de átviszi. És a karma is most egy éves, tavaly január végén élesítettem a rendszert.

We don’t even care, as restless as we are,
we feel the pull in the land of a thousand guilts
and poured cement, lamented and assured,
to the lights and towns below.
Faster than the speed of sound,
faster than we thought we’d go, beneath the sound of hope.

Ma bejelölt iwiw-en régi általános iskolai osztálytársam és spanom GT. És beugrott néhány kép régről. Szándékosan eltévedni a Mátyás túrán a Vitányvár felé, és az Anitával hárman ülni a szakadék szélén, és te le akartál ugrani. Hiába voltál jóbarátom, és nagyon okos és intelligens arc, valamiért mindig téged vertünk meg az osztályból. Emlékszel, hogy elsőben csak mi ketten vágtuk, hogy a lyukat ellipszilonnal írják? És sokszor nem hogy megvédtelek volna, hanem én is tevékenyen részt vettem a tortúrában. Hé Tomi, ha olvasod: Bocsánatot kérek. Személyesen nem biztos, hogy lenne erőm hozzá. Köszönöm.

“SzĂłval csak mentem, mentem a Fifth Avenue-n, ĂŠs nem volt rajtam se nyakkendő, se semmi. AztĂĄn egyszer csak valami rĂŠm kĂ­sĂŠrteties dolog tĂśrtĂŠnt. AhĂĄnyszor sarokra ĂŠrtem, ĂŠs lelĂŠptem a jĂĄrdĂĄrĂłl, az az ĂŠrzĂŠsem tĂĄmadt, hogy soha nem jutok ĂĄt a mĂĄsik oldalra. Úgy gondoltam, hogy lelĂŠpek, aztĂĄn csak megyek le, le, le, ĂŠs tĂśbbĂŠ senki se lĂĄt. Öregem, a frĂĄsz majd kitĂśrt. El nem bĂ­rod kĂŠpzelni. Izzadni kezdtem, mint egy őrĂźlt, csuromvĂ­z lett az ingem, a gatyĂĄm, meg minden. AztĂĄn valami mĂĄs kezdődĂśtt. AhĂĄnyszor sarokra ĂŠrtem, mindig azt hittem, hogy Allie-vel beszĂŠlgetek. Azt mondom neki: - Allie, ne hagyj eltĹąnni. Allie, ne hagyj eltĹąnni. Allie, ne hagyj eltĹąnni. KĂŠrlek, Allie. - És aztĂĄn, mikor ĂĄtĂŠrtem az utca mĂĄsik oldalĂĄra, megkĂśszĂśntem neki. AztĂĄn ĂşjrakezdődĂśtt az egĂŠsz, mikor megint sarokra ĂŠrtem. De azĂŠrt csak mentem. FĂŠltem megĂĄllni, azt hiszem - az igazat megvallva, pontosan nem emlĂŠkszem. De tudom, hogy nem ĂĄlltam meg kĂśrĂźlbelĂźl a 60. utcĂĄig, tĂşl az ĂĄllatkerten, meg minden. AztĂĄn leĂźltem egy padra. Alig kaptam levegőt, ĂŠs mĂŠg mindig izzadtam, mint egy őrĂźlt. Ott Ăźltem, azt hiszem, legalĂĄbb egy ĂłrĂĄt. VĂŠgĂźl hatĂĄroztam. Azt hatĂĄroztam, hogy elmegyek, soha tĂśbbĂŠ nem megyek haza, soha tĂśbbĂŠ nem megyek semmifĂŠle iskolĂĄba. ElhatĂĄroztam, hogy csak meglĂĄtogatom PhoebĂŠt, elbĂşcsĂşzom tőle, meg minden, visszaadom a karĂĄcsonyi pĂŠnzĂŠt, aztĂĄn autĂłstoppal indulok nyugatra. Azt csinĂĄlom, gondoltam, hogy lemegyek a Holland-alagĂşton, egy autĂłra felkapaszkodok, aztĂĄn megint egyre ĂŠs megint egyre ĂŠs megint egyre, ĂŠs pĂĄr nap alatt valahol nyugaton leszek, ahol klassz, sĂźt a nap, engem senki nem ismer, ĂŠs kapok ĂĄllĂĄst. ElkĂŠpzeltem, hogy egy benzinkĂştnĂĄl kapok ĂĄllĂĄst, benzint ĂŠs olajat tĂśltĂśk a kocsikba. KĂźlĂśnben nem izgatott, milyen ĂĄllĂĄst kapok. Csak ne ismerjenek, ĂŠs ĂŠn se ismerjek senkit. ElkĂŠpzeltem, mit csinĂĄlnĂŠk. EgyszerĹąen megjĂĄtszanĂĄm a sĂźketnĂŠmĂĄt. Akkor nem kellene hĂźlye, felesleges beszĂŠlgetĂŠseket folytatni senkivel. Ha meg nekem akarnak valamit mondani, akkor felĂ­rjĂĄk egy darab papĂ­rra, ĂŠs odaadjĂĄk. Egy idő utĂĄn ezt halĂĄlosan megunjĂĄk, ĂŠs akkor a hĂĄtralevő ĂŠletemben mĂĄr nem kell beszĂŠlgetni. Mindenki azt fogja hinni, hogy ĂŠn egy szegĂŠny sĂźketnĂŠma alak vagyok, ĂŠs bĂŠkĂŠn hagynak. Engedik, hogy betĂśltsem a benzint ĂŠs az olajat a hĂźlye kocsijukba, adnak ĂŠrte fizetĂŠst, meg minden, ĂŠs ĂŠn a pĂŠnzből ĂŠpĂ­tenĂŠk valahol egy kis kunyhĂłt, ĂŠs a hĂĄtralevő ĂŠveimet ott ĂŠlnĂŠm le. Az erdő szĂŠlĂŠn ĂŠpĂ­tenĂŠm fel, de nem benn az erdőben, mert azt szeretnĂŠm, hogy ĂĄllandĂłan dőljĂśn rĂĄ a napsĂźtĂŠs.”

És az a durva, hogy ez a kĂścsĂśg Salinger megcsinĂĄlta. Én soha nem fogom. És nem is ĂĄll szĂĄndĂŠkomban. It’s funny. Don’t ever tell anybody anything. If you do, you start missing everybody. UtolsĂł hĂĄrom mondat, meg minden.

M jĂśn vissza a menszrĂşmbĂłl.
B: M, mostĂĄl kezet utĂĄna?
M: HĂźlye vagy, a legtisztĂĄbb testrĂŠszem.
B: Ja, bazze, az egyetlen amivel nem szerelsz biciklit.

És most azon versenyzünk, hogy a becherpig vagy én rakjuk fel először blogra. Ez a posztmodern társadalom degenerációjának végső állomása. Kérem, dőljenek hátra és élvezzék. És a Malaszot közben hívták telefonon. NYERTEM, NYERTEM, NYERTEM.