MegnĂŠztĂźk a Fischer-Kovalik kurzus bemutatkozĂł rendezĂŠsĂŠt. AlapjĂĄban vĂŠve nem volt rossz a dolog, de most lĂĄttam elĹszĂśr a FideliĂłt, Ăgy nem volt ĂśsszehasonlĂtĂĄsi alap, sok rĂŠszlet csak kĂŠsĹbb esett le, miutĂĄn vĂŠgigolvastam az elĹadĂĄshoz tartozĂł mĹąsorfĂźzetet. NĂŠha tĂşl direkt ĂŠs sulykolĂł, nĂŠhol meg tĂşlsĂĄgosan zagyva ĂŠs Ăśsszevissza a koncepciĂł, de legalĂĄbb van. A dĂszlet vĂŠgtelenĂźl egyszerĹą, vasbeton ĂŠs acĂŠl, nĂŠgy szinten. LeonĂłra a legalsĂł szinten mĂĄszkĂĄl fel-alĂĄ ĂŠs ĂŠnekel, fizikailag csak Fidelio van jelen az esemĂŠnyekben, akit egy nĂŠma levente alakĂt. NĂŠha az az ĂŠrzĂŠs fogott el, mintha egy irodaĂŠpĂźletben jĂĄtszĂłdna az egĂŠsz, a zĂśldbe ĂśltĂśzĂśtt bĂśrtĂśnszemĂŠlyzet meg a takarĂtĂłbrigĂĄd az irodĂĄban. Az ĂĄldozat ĂŠs felĂĄldozĂłdĂĄs mĂŠlyen ĂŠl itt a lelkekben, percenkĂŠt az arcodba raktak egy ĂĄldozatmotĂvumot. JĂł megoldĂĄs volt viszont szĂŠtszedni kĂŠt emberre LeonĂłrĂĄt ĂŠs fĂŠrfi alteregĂłjĂĄt FideliĂłt, de a nemeket szĂĄndĂŠkosan is kevertĂŠk, LeonĂłra nĂŠha direktbe jĂĄtszotta Krisztust, Fidelio meg a MĂĄriĂĄt. MĂĄrmint a szĂźzet. Mert LeonĂłra szerepe aztĂĄn ĂĄtment skizĂłba, a vĂŠgĂŠn inkĂĄbb MagdalĂŠna volt, aki miatt az ĂĄcs fia keresztet hĂĄtrahagyva a golgota helyett az anyakĂśnyvvezetĹt vĂĄlasztja, majd frusztrĂĄlva ĂŠl, mĂg meg nem hal, hogy milyen lehetĹsĂŠget hagyott ki. “Sose lehet tĂşlbecsĂźlni: megmentĹnk a hitvesĂźnk“. Ez a finĂĄlĂŠ refrĂŠnje, ĂŠs egyben a vĂŠgszĂł, de tĂŠnyleg ez kell nekĂźnk? Ezen gondolkodtam, amikor elĂŠrtem a mĹąsorfĂźzet vĂŠgĂŠn egy osztrĂĄk pszicholĂłgus csaj tanulmĂĄnyĂĄhoz, ami az ĂĄldozatkĂŠszsĂŠgrĹl, mint a nĹk hatalmi stratĂŠgiĂĄjĂĄrĂłl szĂłl. Szerinte az ĂśnfelĂĄldozĂĄs kĂźlĂśnĂśsen kegyetlen hatalmi eszkĂśz, meg lehet vele menteni az embert, de ezĂĄltal automatikusan elpusztul benne a fĂŠrfi. Ha a fĂŠrfi nem tudja megoldani a veszĂŠlyhelyzetet elpusztul. Ha a felesĂŠge menti meg, mindketten elpusztulnak a hĂĄzassĂĄgban.
(Read on …)