karmafactory.hu

Két éve nyáron voltam egy állásinterjún, azt mondta a háeres, hogy valami pénzügyi projektmenedzsment. A Bajcsyra kellett mennem, majdnem a Becketts-szel szemben. Elég érdekes benyomást tett rám a hely, egy nagy üvegkalitkában dolgoztak az emberek, úgy nézett ki, mint annak a számítóközpontnak a gépterme, ahol édesanyám dolgozott óvodás koromban. Itt ESzR 256-osok helyett öltönyös droidok telefonáltak, terepjárók poszterei voltak kitéve motivációs anyagként az asztalok fölé, illetve ollóval félbevágott nyakendők, gondolom ez valami helyi rítus része volt. Mint közben az asztalon heverő, angolból hevenyészetten fordított papírokból kiderült, b-kategóriás, a prágai tőzsdén jegyzett papírokat forgalmaztak. Ekkor már legszívesebben léptem volna el, de pont behívtak a főnökhöz. Eléggé unszampatikus, viszonylag fiatal, de már kopaszodó arc volt, szürke öltönyben és Patek Philippe-ben nyomult, és nem volt hajlandó tegeződni. Utoljára a hadkiegészítő parancsnokságon, katonai szolgálat alóli kibúvás közben fordult elő velem, hogy +/-5 év korkülönbségnél még ragaszkodtak a magázáshoz. Kb. fél óráig tartott a beszélgetés, gyors kérdések, árfolyamok, általános pénzügyi műveltség, stb., itt már nagyon elegem volt az egész helyből, mert közben hallottam milyen stílusban beszél az ember egy valszeg kiemelt ügyféllel, meg magyarázta, hogy korlátlan jövedelem, csak a tőzsde nyitvatartása szab határt. Utolsó kérdés az volt, hogy ha felvesznek és hétfőn kéne kezdeni, jönnék-e. Mondtam, hogy nem, és sajnálom, hogy raboltam az idejüket. Nem értette, hogy miért, így néhány szóban felvázoltam, hogy nem tudok azonosulni a vállalati kultúrájuk addig látott elemeivel. Most nézem a a Capital Partners-ről szóló indexes cikket, és emberünket a fotógaléria hatodik képén segítik beszállni a rendőrautóba.

LIBERATORIBVS
AMERICANIS
POPVLVS BELGICVS
MEMOR
IV.VII.MCMXLVI.

Néztem ezt a a dubai hatóságok által összerakott videót a hamász arc likvidálásáról. Az a benyomásom támadt, hogy az akció kitervelői pont ezt akarták elérni, hogy felkerüljenek a netre, és minél nagyobb nézettséget produkáljanak. Persze az is lehet, hogy az egész filmet csak Dubai egyik feltörekvő filmrendezője készítette, a Blair Witch Project által ihletve. Egy csomó olyan elem van benne, amit direkt a kémfilmeken szocializálódott nagyközönség kedvéért tehettek bele. Sztem mostanában egy közepesen paranoid átlagpolgár is azonnal felméri a CCTV-kamerákat, ha belép egy helyre, ezek meg direkt a látóterükben működtek, az ügynök csaj parókacsere után egyszer bele is mosolyog az egyikbe. Ha esetleg az első átöltözést nem vették volna észre, ketten is ugyanannak a szállodának a wc-jébe mennek be átöltözni. Ott, ahol elsősorban fehér lepelbe vagy fekete öltönybe öltözött emberek közlekednek, különösen életszerű a piros és kék pólóban valamint baseball sapkában rejtőzködő megfigyelők alkalmazása, pont annyira olvadnak bele a környezetbe, mint mondjuk Robert Smith egy Jobbik lakossági fórum résztvevői közé. Kamerák alatt kis sárga walkie-talkie-szerű adóvevőkbe beszélni pedig ismét olyan, mint egy James Bond film, hogy figyelj, nekünk überkütyüink vannak, direkt sárga, téglalap alakú és szögletes, hogy jobban látszódjon a képernyőn (10:39 és 19:13). A film csúcspontja az, amikor az első kivégzőosztag (természetesen mindenki baseball-sapkában) dolga végeztével beszáll a liftbe, és az egyik srácon könyékig érő sárga gumikesztyű van (22:58). Ezután pedig joviálisan bevárják a csapat akkurátusan baseball sapkába öltözött második részét. Mahmoud közben elhunyik, de előtte a biztonság kedvéért belülről reteszeli az ajtót. Mindenesetre igen szórakoztató kisfilm, csak ajánlani tudom.
UPDATE: úgy látszik a Gulf News leszedte a teljes összeállítást, és kicserélte egy rövidített változatra, az embeddelt videó sajnos csak egy minimálösszefoglaló a történtekről.

Az eddigi megfigyeléseim alapján a franciák talán még a magyaroknál is nagyobb hendikeppel indulnak neki bármilyen idegen nyelv elsajátításának, őket csak a balti országok szülöttjei tudják felülmúlni franciatanulás közben nyújtott teljesítményükkel. A németcsoportban van egy munkanélküli vallon adótanácsadó, sokszor sírni van kedvem a röhögéstől, amikor megszólal, szerencsére neki is. A tegnap este fénypontja a “kinó göén fór” volt a moziba menés helyett, majd miután érzékelte, hogy valami nem kóser, megkérdezte, hogy “mösszös is fréjen“, azaz hogy kérdeznie kell-e inkább. Majd hozzátette, hogy “is verde göén fór“. Ekkor inkább áttértünk egy másik feladatra.

Jógázás közben szemrevételeztem az Ashtanga csoport többi tagját, van néhány kurvára bosszantó arc. A nők között valahogy alacsonyabb az irritációs együttható, néhány ezoterika, egy tehénszemű shakira, pár farnehéz mediterrán, egy csapat ruganyos délszlávval kiegészítve. Ellenben a faszik között van kettő kurvára bosszantó köcsög. Az egyik valószínűleg homár, fullos testhezfeszülős-pöcsdomborítós cuccban nyomul, azt hiszi, h az oktatónál is jobban tudja az ászanákat, stréberül bámulja a szerinte tökéletes beállásait a tükörben. A másik szarzsák egy ötven körüli bankár, mindig később érkezik, és következetesen csajok közé fúrja be magát a matracával, az údzsáji légzésről meg azt hiszi, hogy tüdőembóliás mocsári disznót kell utánozni. Miután néhányszor lendületből próbálta eltörni a saját gerincét és akkor is teljes lótuszt nyom, ha ezzel nyolcast tesz a lábszárcsontjába, kezdem azt hinni, hogy öncsonkítócsoportba jelentkezett, csak elfelejtettek szólni neki, hogy az egy másik emeleten van. Mindezek tetejébe tegnap vettem észre, hogy minden alkalommal behozza magával a pénztárcáját és a tollait. A tollait bazmeg. Ott figyel a matraca mellett egy Montblanc meg egy Cartier. Szánalmas.

Ahhoz képest, hogy a múlt héten milyen havazások voltak, most beköszöntött a tavasz. Süt a nap, zöldellnek az örökzöldek, tegnap gondoltam elmegyek bringázni. Valószínűleg az év hátralevő részében kiemelten szerencsés leszek, mert amikor a grundnál jöttem felfelé a lifttel, körülbelül három darab kutyaszar volt beleragadva a Schwalbe Land Cruiserekbe. Fly like paper, get high like planes…

Mostanában egyre jobban érdekel a formalizált és a természetes nyelvek kapcsolata, és a fordítástól megfáradva időről-időre elfog a késztetés, hogy kvantitatív dolgokkal foglalkozzam. Általában kevés sikerrel, és erről főként a “nyilvánvaló” és a “belátható” kötőszavakat tartalmazó mondatok tehetnek. Valahogy úgy érzem, hogy számomra a gondolatmenetnek annak a pontján még egyáltalán nem nyilvánvaló, és hogy az addig rendelkezésre bocsátott információkból meg még pláne nem vagyok hajlandó képes belátni az állítást. Természetesen vannak üdítő kivételek, például ma találtam meg a Richard paradoxont, mert izgalmasnak tűnt, ahogy a természetes számokat természetes nyelven leírt tulajdonságdefiníciókkal kapcsolja össze. Maga a gondolatmenet kissé hosszadalmas, de hatástanilag olyan, mint egy jól irányzott zen koan, vicces és logikai rövidzárlatot okoz. És ami a legszebb benne, nagyjából a Gödel tétel gondolatmenetét követi, de nem szükséges hozzá numerikus gondolkodás. Szóval: kezdjünk el egymás után tetszőleges számtulajdonságokat leírni, és rendezzük őket számozott listába.
1. Az x páros
2. Az x négyzetszám
3. Az x osztható hárommal
4. Az x páratlan
Ha fogunk egy tetszőleges számot, legyen pl. a 4, és valamelyik sorszámú tulajdonságot, akkor arról egyértelműen megállapítható, hogy az adott tulajdonság igaz-e rá, vagy sem. Azaz a 4-re igaz az 1. (páros) és 2. (négyzetszám) tulajdonság, és hamis a 3. (hárommal osztható) és 4. (páratlan) tulajdonság. Most egészítsük ki a listát egy r-edik elemmel:
r. Az x richardszerű, azaz x sorszámú definíció nem érvényes x-re
A kérdés a következő: az r richardszerű, vagy nem?
Ha abból indulunk ki, hogy az r richardszerű, akkor a hozzá tartozó meghatározás szerint pont hogy nem érvényes rá ugyanez a meghatározás (x sorszámú definíció nem érvényes x-re), azaz r nem richardszerű.
Ezek szerint az r nem richardszerű, de ekkor viszont a definíció szerint érvényes a hozzá rendelt meghatározás, ennek megfelelően pedig az r-nek mégis richardszerűnek kellene lennie.
Kurva jó. Bővebben itt tölthetsz le egy rövid tanulmányt róla, szerintem érdemes.

Breaking news: beállt az egész ország, a nagy havazás miatt nem tudják sózni az utakat, mert kifogytak belőle. Kiskereskedelmi forgalomban már napok óta nem lehet kapni, csak kis kiszerelésű tengeri sót, most meg a Ponts et Chaussées (a helyi közútkezelő) jelentette be, hogy nem tud az önkormányzatoknak adni többet, mert ami van még raktáron, abból csak a főutakra futja. Élmény lesz sportcipőben hazasétálni.