karmafactory.hu

Igazából semmi szükség nincsen főállású középvezetőkre. Főállású középvezetőn olyan munkaerőt értek, aki közvetlenül nem vesz részt a munkában, már nem termel, de még nem döntéshozó, így lényegi döntésekre nincsen felhatalmazása. A fő probléma az, hogy ha megszűnik a közvetlen kapcsolat az értékteremtő tevékenységgel (vagy ha soha nem is volt, azaz a szervezet személyzeti politikája szerint a középvezetőnek csak a vezetéshez kell érteni, a szakmai munkához nem), akkor már azért is értekezleteket kell tartani, hogy a dolgozók munka helyett a középvezetőt tájékoztassák a dolgok állásáról, aztán a középvezető az így összeszedett információkkal megy el az ő vezetői értekezletére, ahol kétszeres áttétellel tájékoztatja az ő vezetőit, akik háromszoros áttétellel tájékoztatják az ő vezetőiket, akik így végül teljesen torz információk alapján hozzák meg valóságtól elrugaszkodott döntéseiket. Persze, lehet érvelni azzal, hogy kívülállóként számos olyan dolgot vesznek észre, amit a munkával elhavazott dolgozók nem, de szerintem ez nem állja meg a helyét: ahhoz már elég outsiderek, hogy a dolgokra ne legyen érdemi rálátásuk, de ahhoz még pont nem, hogy szűz szemmel lássák át a folyamatokat. Nem véletlen, hogy hogy a magánszférában a leépítések első köre mindig ezt a csoportot érinti. Félreértés ne essék, az alsó- és közép-középvezetők valójában nem rossz arcok, és nem is hibáztathatók, mert őket a fölöttük álló felső-középvezetők nevezik ki. Akik persze arra bazíroznak, hogy ha minél többen vannak alattuk, ők annál magasabban lesznek, mint ahogy Max Weber már száz éve megírta, a bürokrácia önmaga növekvő igényeinek teljesítése érdekében növekszik. Biztos, hogy közelebb vagy a csúcshoz, ha nagyobb alattad a mélység?

Magyarok a nagyvilágban. Mindszenty emlékiratai az Echternach-i bencés apátság körmenet-múzeumában. Évente több ezren látogatnak a városba a húshagyókeddi táncoló körmenet, a d’Iechternacher Sprangprëssessioun miatt. Állítólag valamikor a nyolcadik században egy Veidt nevű helyi lótolvaj a piactéren tartott nyilvános kivégzése előtt engedélyt kapott arra, hogy utoljára még hegedüljön egyet, aztán annyira belejött, hogy hóhérpallos helyett táncdélután lett a dologból, a delikvens meg elszelelt. Később az esemény Szent Willibrord, Luxemburg védőszentjének ünnepe lett, de a leírások alapján nem úgy kell elképzelni, mint egy népi táncmulatságot, hanem akkreditált zarándokok, komor arcú szerzetesek, apácák és egyéb géppuskalábú egyházi személyek zsebkendővel egymáshoz kapcsolódva, jobbról balra lépegetve járják be a várost, kordonnal leválasztva a világi szemlélődőktől, miközben vagy húsz zenekar húzza a talpalávalót.

Az előző alulteljesítéses bejegyzés gondolatmenetét folytatva, egyre több helyen jelenik meg a “feature-creep”, azaz haszontalan többletszolgáltatásokat próbálnak meg versenyelőnként eladni: bicikliknél 27-sebességes váltó, elöl-hátul teleszkóp, hidraulikus tárcsafék, stb. Karbantartás egy rémálom, és ha nem durva terepen mész, akkor a fokozatok közül max. négyet-ötöt használsz, a mozgási energiát meg lenyelik a telók. Ezzel szemben az egysebességes vagy fixi bringákon szinte nulla a tartozék, letisztult célszerűség, városba, sík terepre tökéletes választás. Tovább bírják az alkatrészek, és lehet reciklálni a régi vázakat. Erőforrásszűkében levő szervezeteknek erősen megfontolandó üzleti modell. Fixi-gazdaságtan. Ha nem értesz ezer különböző dologhoz, helyezd azokra a hangsúlyt, amiben jó vagy. Nem lehet minden környezetben és minden körülmények között a legjobbat nyújtani. Viszont amiben tényleg uralkodol, azt olcsón, viszonylag alacsony beruházással tudod eladni. A sok fícsör csak visszafog. Ha pedig downhill-jellegű az üzletmenet, amúgy sincs értelme azért beruházni, hogy gyorsabban menjünk lefelé. Majd lassan, tünődve az ember síkra ér, szétnéz merengve, okos fejével biccent, és rakja neki.

Drága az energia, elfogy az olaj, pazarlunk mindennel, legfőképpen az időnkkel. Attól, hogy sok időt töltesz munkával, még nem jelenti azt, hogy sokat is nyújtasz. A több nem mindig jobb. Mindegy, hogy hány megapixeles a fénykép, ha rossz a kompozíció. A háromgombos egér is kipusztult rég, két gombbal mindent meg lehet oldani, sőt, egy is elég. Mindegy hány tévécsatornára fizetsz elő, ha mindegyiken csak értelmetlen és idegesítő szar ömlik. Nem az a kérdés, hány órát dolgozol, hanem hogy mit érsz el vele, végzel-e érdemi munkát. Nincs értelmetlenebb, mint valami homályos “elkötelezettség” miatt égetni feleslegesen a villanyt, járatni a számítógépet és rossz példát mutatni másoknak.
A számok értelmetlen halmozása helyett arra kellene figyelni, hogy mit akarsz te magad, illetve mit akarnak tőled a partnereid (ügyfeleid, megrendelőid, főnökeid, stb.). Nincs értelme irreleváns paraméterek mentén versenyezni. EURO ezres szabvány, ISO egymillió egyenirányítási rendszer, kétszáz százalékos kapacitáskihasználtság. Persze, minden pozitív egész számhoz hozzáadható egy, kérdés, hogy van-e értelme. Ugyanannyi pénzért még egy hamburger? Nagyobb krumpli, nagyobb kóla? Nagyobb tévé, nagyobb mellek? Vastagabb hitelkeret, hosszított pöcs?
Teljesíts alul. Vegyél kevesebbet. Egyél kevesebbet. Foglalkozz többet magaddal, mozogj és beszélgess felebarátaiddal. Ugyanolyan jól fogod végezni a munkádat, és még kiegyensúlyozottabb is leszel.

Szekuláris szervezetekhez képest megindító, hogy egyesek mennyire hisznek a szavak varázserejében. Számos közgazdász úgy gondolja, hogy pszichológiai eszközökkel kell felvenni a harcot a válság ellen, tehát a zemberek gazdasági várakozásait kell manupálni, mivel ez határozza meg a piaci viselkedést (az öreg Soros reflexivitásnak hívja). Namármost: attól, hogy minél többször leírjuk a gazdasági fellendülést, a piacok stabilizálódását, a kormányzati beavatkozás és ellenőrzés pozitív hatásait, legfeljebb zs-kategóriás szómágusok leszünk, a piacot nem fogjuk befolyásolni. Helyette torzszülemények alakulnak ki, mint például jelentős eredményeket érünk el a gazdasági visszaesés ütemében bekövetkező hirtelen növekedés megállításában (értsd: immár stabilan zuhanunk), illetve sikeres előrelépések történtek a megszaladó államháztartási hiány stabilizálásáért folytatott erőfeszítések keretei között, de helyénvaló lenne az ambiciózus és nemzetközi ajánlásokkal összhangban álló középtávú célokat konkrét intézkedések meghatározásával is alátámasztani (értsd: ígérgetni azt tudunk). Van egy olyan érzésem, hogy ez nem segíti elő a gazdasági szereplők által az intézményi struktúrákba vetett bizalom visszaállítását.

Elegem van a mozis reklámokból. Ha tévében megy, akkor elkapcsolok, és azzal nyugatom magam, hogy a hirdetők pénzéből tartják fenn a csatornát. Viszont ha moziba megyek, akkor hadd ne kelljen már fél órán keresztül hirdetéseket néznem, mert pont azért van belépődíj, mert audiovizuális tartalmat vásárolok egyszeri megtekintésre. Nem termékpromóciót.

Hogy kerül a magyar zászló a térkép jobb alsó sarkába? Minden bizonnyal a dél-koreai magyarok titkos akciójáról van szó, az országok közti barátság előmozdítása érdekében. A szóban forgó ábra valójában Daegu, Dél-Korea harmadik legnagyobb városának metrótérképe. Egyébként a metrótérképet mint műfajt, a koncentrációs táborhoz és a vécépapírhoz hasonlóan az angolok találták ki, Harry Beck szabadúszó grafikus ötlete volt, hogy a metróhálózatot elektromos kapcsolási rajzhoz hasonlóan, a végletekig egyszerűsítve, csak a logikai kapcsolatokra alapozva, a vonalakat színnel jelölve ábrázolja.