karmafactory.hu

Engineering the consequence

004

Kategória: semleges karma — Zsee at 8:10 du. on Szombat, január 28, 2017

Köcsög WordPress törölte az aprólékosan megírt posztomat, vazz. Szóval ott tartottam, hogy eddig viszonylag jól halad a projekt, két hét alatt négy alkalommal fordult elő, hogy meggyújtottam egy cigit és 1-2 slukk után elnyomtam. A nikóelvonási tünetek hamar lementek, az első pár nap után már nem is éreztem. Inkább csak a rituálé hiányzik. Meg elgondolkodtam azon, hogy mik a legkorábbi emlékeim erről az egész cigizős dologról. Valami olyasmi, mintha az emberek fele-fele arányban lennének dohányosok, a vonatokon is a kocsik fele dohányzó, szüleim munkahelyein is ment a barnaszofi az irodában, az épületek folyosóján klasszik szockó hamutartók, a nyolcvanas évek elejének-közepének filmjeiről nem is beszélve. Amikor kisgyerek voltam, otthon vallási-világnézeti okok miatt senki nem dohányzott, a tágabb családból is csak néhányan. Viszont azok jellemzően érdekes figurák voltak. A lakásban csak akkor lehetett rágyújtani, ha édesapám VIP-ismerősei jöttek vendégségbe, a rendőrkapitány meg ilyen górék a bányából. Ezek általában ilyen badass arcok voltak, nagyon izgalmas sztorikkal. Viszont édesanyám húga csak a konyhában gyújthatott rá, nyitott ablaknál és csukott ajtónál. Meg bátyám barátnője is dohányzott stikában, és borzasztóan szexinek találtam a hosszú sötét hajával és rúzsozott szájával. Persze én a gyerekkönyvtári részlegen toltam Nemerét és az ifjúsági sci-fi regényeket, míg ezek az olvasóteremben enyelegtek, mert jobb híján engem kellett bébiszittelniük egészen estig. Klasszik kis Kádár-korszakbeli idillek voltak ezek, másod- és harmadállásban fusizó és építkező szülőkkel. Néha édesanyámnál hesszeltem a számítóközpontban, még most is előttem van az ESzR256 ESzR R22 meg az IBM360 villogó kapcsolótáblája. Először azt hittem, hogy a fehér köpenyes számítógép-operátorok meg a futurisztikus Robotron-terminálok előtt pötyögő adatrögzítők ott a világmindenség urai, de édesanyám felvilágosított hogy itt a programozók a górék, de nekik le se kell menniük a gépterembe, csak a képernyőt nézik. Természetesen a proggerek barnaszofit szívtak és kis üvegpohárból tolták a rezsón főzött Omnia kávét. Én meg álmodozva írogattam valami értelmetlen pszeudokódot arra az a3-as lapra, amire a Fortran kódot írták kézzel, mielőtt a lyukkártyalyukasztóval lekódolták volna. Meg néha lementem a gépterembe lábatlankodni, de amikor megpróbáltak volna elzavarni meg kiküldeni, akkor mindig arra hivatkoztam, hogy édesanyám meg a programozók megengedték, hogy itt legyek. LoL.

Nincsenek megjegyzések »

Nincsenek még megjegyzések.

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó megjegyzésekről. TrackBack URI

Mondd el a véleményedet!

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>