karmafactory.hu

Gyanús lett, hogy mindenhol a világ legbiztonságosabb fővárosaként emlegetik Luxembourgot, úgyhogy próbáltam utánanézni a helyzetnek. Az adta az inspirációt, hogy múltkor volt egy kör-email hogy magyar tolmácsokat keresnek az egyik börtönbe, meg az egyik káeurópai osztályvezető mondta, hogy ő szabadidejében börtönlátogató klubba jár. Szóval: 2003-as adatok szerint a kettő darab, 64%-os kihasználtságú büntetésvégrehajtási intézetben mintegy 341 elítéltet tartanak fogva, köztük a külföldiek aránya 63%. Főként lopásért ülnek, erőszakos bűncselekmény ritkán történik. A nem külföldiek gondolom elsősorban csalásért vannak benn, a neten rengeteg ügyvédi iroda hirdeti magát úgy, hogy fehérgalléros elkövetők védésére specializálódtak. Nem tudom idén mennyire változnak a számok, a média itt is bombázza az embereket a negatív információkkal, ez egy idő után nyilván megbosszulja magát. Az otthoni bankrablásdömpinget még nem sikerült felülmúlni, de a múlt hétvégén nagyüzem volt, kirántottak a falból egy pénzkiadó automatát, előtte gondosan kiszúrták a rendőrőrsön az autógumikat, aztán tíz perc múlva a belga határnál eltűntek, ezenkívül két portugál pisztolypárbajban lelőtte egymást szerelemféltésből. A rendőrök egyébként elég határozottak errefelé, a főútvonalakon ordnung muss sein, egy percen belül megjelennek ha rossz helyen állsz meg, de pozitív, hogy a mellékutakon, ahol senkit nem zavarsz, és nincs explicite megtiltva a parkolás, ott nem szívóznak annyira. A városközponton kívül a parkolóőrök is viszonylag lazák, reggel kilenckor még nincs kitéve két csomag a szélvédőre. Szokatlan viszont, hogy a bulizós negyedben éjjel egyig fizetőparkolás van, és este kétszer annyiba kerül, mint napközben. Persze, ezért ingyenes az éjszakai busz, sőt, a központból külön minibuszok viszik a homályos tekintetű partizni vágyókat a Grund és Claussen felé.

Reggel a hiperaktív geng éneklőkórussal fogadott a szobám előtt, aztán amikor megnéztem a híreket, az index címoldalon hozta le a hírt, hogy egy lengyel arc a születésnapján élő műsorban kötötte fel magát webkamerája előtt. Silence …… I kill you! Zseniális.

Ez állítólag egy helyi káromkodás. Ha már apácahegesztő agydonorokról van szó, akkor valahogy a fenti videón látható emberek jutnak eszembe.
És még a díszlet is hasonló.

Kitartóan nyomatom a letelepedés projektet. Tegnap átmentem Belgiumba, integrálódunk Európába, az arloni ikeában simán elfogadták a magyar family kártyámat, mekgájverként svájcibicskával csavaroztam össze a lámpákat és plafonra a csillárt, ma mikróval és porszívóval gazdagodtam, agyrém ez az áfavisszaigénylés, papírok tömegét kell kitölteni, aztán lobotómián átesett szürkebőrű ügyintézőknek beadni, fölöttébb nehezen alkalmazkodok a francia stílusú bürokráciához. Eközben otthon vagyonokat utal át könyvelőm az ezer sebből vérző államháztartásnak, az APEH meg baszik reagálni az adóvisszatérítési igényemre. A lakást ellepő papírdobozok által alkotott magaslat tetejéről azonban szilárd a jövőbe vetett tekintet, hó végén érkezik a mókusszállítmány.

Most szondázom a magyarországi médiákat, hogy hányan vették át újfent az általam fordított sajtóközleményt a Bizottság időközi gazdasági előrejelzéséről. Lenyűgöző. Az utolsó pillanatban befutott módosítás ellenére sikerült tartani a délelőtt tizenegyes leadási határidőt, délben már minden onlájn sajtótermék főhírként közölte a recessziós várakozásokat. Estére pedig többéves mélypontra zuhant a forintárfolyam. Kicsivel több, mint félnapi munkával sikerült forintban nézve egy laza tízszázalékos fizetésemelést összehozni. Kövezzetek meg izibe.

Van valami jellegzetes illata ennek a lakásnak, némi dohányfüst, pára, tisztítószer és fa sajátos keveréke. Amikor először itt jártam megnézni, és beléptem az előszobába, már tudtam, hogy az enyém lesz. Egy szippantás a légkörből és az ember rákattan. Ugyanez van, amikor reggel ébredsz ágyban fetrengve valaki mellett és betölti orrodat a feromondózis. Szeretem. Azt az illatot, amit igazából nem is érzek, nem tudom megmondani mi az, de betölti a szaglóhámot, izzítja a hippokampuszt, bódít és serkent egyszerre. Hiányzik. Kulcscsontnál, a nyak alatt. Ahol a bőr és a haj vége érintkeznek. Beszívni mélyen, csukott szemmel. Számolok vissza. De egyelőre még a lábujjakat is bele kell vennem.

Végre becuccoltam. Festők lefehérítették a falakat, előző bérlő meg elvitte a csillárt. Azt hittem tovább fog tartani, már bepakoltam mindent, a konyhából lopom a netet valami polgártól. Sikerült még a lakáshoz tartozó alapkajákat és tisztítószereket itthagyatni, így egyrészt nem kell újfent kicsengetni egy csomó lóvét a bevásárlásra, másrészt meg egy autónyi fuvarral és két órányi baszódással kevesebb. Tisztább, kóserebb érzés, van egy hűtő az italoknak borhőmérővel, és egy másik a kajáknak. Az előbbiben maradt egy üveg vodka, háromnegyed üveg Amarula meg két polc tele lájtkólával. Az ormány szeszgyűjteménye is a világítós polcokon csillog, kezdem itthon érezni magamat.