karmafactory.hu

Végre sikerült parkolóhelyet találni a ház előtt a karácsonyi bőröndök lecipeléséhez, amikor a kvázibelvárosi vércse héja (kösz, Krisz) galambot fogott az udvaron. Kocsihoz vissza, fotósáhátizsák kivesz, lakásba visszarohan, teleobjektív előszed, konvertergyűrű levesz, konvertergyűrű felrak, lerohan, lopódzik, manuálfókusz, kurvaélet, homály, teker, homály, fókuszál, bemozdul, bazmeg, izóállít, fókuszál, lenyom, kattint, elrepül.

Mintegy harminc évre és másfél év jógázásra volt szükség ahhoz, hogy egyenesen nyújtott lábbal tudjak ülni a földön. Mindezek után rohamos léptékű fejlődésnek érzem, h fél évre rá, ma délelőtt először sikerült letenni a sarkamat a lefelé néző kutya pozícióban. Még harminc év és talán az Ashtanga egész első sorozata menni fog.

Majdnem egy évig pihent a könyvespolcon William Gibson legújabb regénye, a Zero History, mielőtt rávettem volna magam. Az előző, a Spook Country, elég nagy csalódást okozott, egy közepesen izgalmas, érdekesen megírt novella volt, amit felszteroidoztak regénnyé. Ami az újban tetszett, hogy végre van akció, és a szereplők is egy fokkal izgalmasabbak, nem olyanok, mintha papírból lennének kivágva. Vírusmarketinggel terjesztő ruhatervező, katonai egyenruha-tender, belga reklámügynökség, közgazdasági modellezés, egzotikus műszaki kütyük és egy ekranoplán, a Szovjetunió utolsó csodafegyvere szegélyezik a történet Gibsonra oly jellemző szemantikai taposóaknákkal teleszórt útját. De az is lehet, hogy most jobban bele tudtam élni magam, mert London és Párizs számomra is ismerős helyszíneit járják végig benne.
Ami viszont Gibson regényeinél is jobban lenyűgöz, az az, hogy a neten wiki-szerű annotációk készültek az utolsó háromhoz, ahol a rajongók megróbálják valódi helyszínekkel megfeleltetni a regénybelieket, elmagyarázzák és háttérinfókkal egészítik ki az utalásokat, nyomon követik a szimbólumokat és visszatérő motívumokat.
A Zero History kĂŠt felvetĂŠse gondolkodtatott el leginkĂĄbb, az egyik, hogy a terrorizmus, illetve az asszimetrikus hadviselĂŠs hasonlĂł formĂĄi tulajdonkĂŠppen mind a branding kĂźlĂśnĂśsen agresszĂ­v megnyilvĂĄnulĂĄsai, ĂŠs hogy tĂŠnyleg lĂŠtezhet-e olyan mintĂĄzat, mint ami a “vilĂĄg legrondĂĄbb pĂłlĂłjĂĄn” van a kĂśnyvben, ami lĂĄthatatlannĂĄ tesz a tĂŠrfigyelő kamerĂĄk felvĂŠtel-visszakereső rendszere szĂĄmĂĄra.
Science-fiction helyett inkább socio-fiction, nagyon érdekesnek tartom a nézőpontját, ahogy bemutat mindenféle mikrotrendeket, és próbálja megvilágítani a már bekövetkezett, de még nem nyilvánvaló, illetve a még nem bekövetkezett, de adott esetben bekövetkezhető paradigmaváltásokat. Ahogy a jövő is tulajdonképpen már bekövetkezett, illetve adott esetben bekövetkezhet. Fasza ez az igekötős játék, bejön, bevéd, beáll, bekövetkezik. Ajánlom Szili Katalin két azonos című tanulmányát a be igekötő jelentésváltozásairól (I. rész és II. rész).

Végre megjött a végzés a helyi munkaügyi központtól, az optimálisabb szcenárió lépett életbe, 80%-ot fizetnek egy éven át, teljes luxemburgi egészségbiztosítással. Ez elég jó hír, ellentmondásos infóim voltak eddig, azt hittem, hogy csak 60%-ot kapok és uniós magánbiztosítást. Ezzel most kényelmes gondolkodási időt nyertem, mert a különbség pont annyi, ami lehetővé teszi, h kapkodás nélkül kipihenjem magam és beálljak sodrásirányba, még mielőtt ideér a hullám.