SĂĄtĂĄntangĂł
DĂŠlutĂĄn muszĂĄj volt betekerni a bĂĄzisra, mert ma volt az utolsĂł hatĂĄridĹ, hogy bekĂźldjem a diplomamĂĄsolatokat egy brĂźsszeli ĂĄllĂĄsra, meg hogy egy APEH meghatalmazĂĄshoz szerezzek kĂŠt tanĂşt. NyilvĂĄn, hogy ezt a kasztrĂłban sikerĂźlt megoldani. Nyolc Ăłra Ăśt perckor majdnem kidobtak mĂĄr a postĂĄrĂłl, de sikerĂźlt meggyĹzni Ĺket, hogy Ăźberfontos nekem ezt most itt feladni. MĂŠg elĹtte sĂśrĂśzĂŠs alĂĄĂratĂĄs kĂśzben lĂĄttam a Krasznahorkait, pont egy szĹkĂŠvel randevĂşzott. Ha nem lennĂŠk ki a sztĂĄrolĂĄstĂłl, akkor legszĂvesebben odamentem volna, hĂĄtbaverem, ĂŠs mondom, hogy kĂśszĂśntem Ăśreg. TĂz ĂŠve olvastam a kĂśnyvet, de mĂŠg mindig szinte az egĂŠszre emlĂŠkszem. Sztem a lĂŠtezĹ legjobb magyar regĂŠny, ĂŠs valszeg ezt Ĺ maga is tudja, mert azĂłta sem prĂłbĂĄl jobbat Ărni. Ăgysem lehetne.
(Read on …)