Sátántangó
Délután muszáj volt betekerni a bázisra, mert ma volt az utolsó határidő, hogy beküldjem a diplomamásolatokat egy brüsszeli állásra, meg hogy egy APEH meghatalmazáshoz szerezzek két tanút. Nyilván, hogy ezt a kasztróban sikerült megoldani. Nyolc óra öt perckor majdnem kidobtak már a postáról, de sikerült meggyőzni őket, hogy überfontos nekem ezt most itt feladni. Még előtte sörözés aláíratás közben láttam a Krasznahorkait, pont egy szőkével randevúzott. Ha nem lennék ki a sztárolástól, akkor legszívesebben odamentem volna, hátbaverem, és mondom, hogy köszöntem öreg. Tíz éve olvastam a könyvet, de még mindig szinte az egészre emlékszem. Sztem a létező legjobb magyar regény, és valszeg ezt ő maga is tudja, mert azóta sem próbál jobbat írni. Úgysem lehetne.
(Read on …)
