karmafactory.hu

Engineering the consequence

005

Kategória: semleges karma — Zsee at 2:14 de. on Szerda, február 1, 2017

Szóval most ott áll a helyzet, hogy ha régi ismerősökkel találkozom, akkor úgy teszek, mintha én is kimennék velük blázolni, aztán két-három slukk után még kézben tartom egy darabig, aztán stikában elnyomom. Se ilyen, se olyan megoldás, de viszonylag jól működik. Viszont faszán felültem erre a retróvonatra, basszus, most hogy Trébányán voltam pár napot, kezembe kerültek a régi infós könyvek, édesanyám cuccai, PL/1 példatár, meg a gimis koromban az első fordításaimból megvett, Donald Knuth-féle háromkötetes számítógép-programozás művészete, Kernighan-Ritchie: A C programozási nyelv, Dijkstra-tól a Strukturált progamozás, visszagondolta beszarás, hogy mekkora geek voltam, csak nem tudtam róla, aztán inkább a természetes nyelveket választottam a mesterségesek helyett. De a retróvonatnál tartottam, beugrott egy kép, hogy nagycsoportos óvodás freak voltam, és édesanyámnál hesszeltem kora este a számítóközpontban, már nem tudtak mit kezdeni velem, és betettek egy M08X elé (Monyó volt a beceneve, egy ilyen íróasztalba épített cucc volt), hogy azt baszogassam, ne a túlórázó rendszerfejlesztőket. Teljesen odavoltam érte, ők eredetileg ESzR terminálnak használták, de hogy ne okozzak kárt, nekem beizzították a CP/M-et és valami szövegszerkesztőt tettek elém. Akkoriban a régészjelölt csodagyerek bátyám próbált arról győzködni, hogy a gépek nem menők, hanem a természet sokkal kúlabb (mivel a fusizó szülők miatt rá voltam bízva esténként, rendszeresen el kellett vinnie a régészeti szakkörbe, de kurvára untam a cserepeket meg koponyákat, és mindig haza akartam menni számítógépezni), úgyhogy a szövegszerkesztőbe (asszem Rozitext volt a neve, de ebben már nem vagyok biztos) fejből elkezdtem beírni egy fejezetet valami álllatos könyvből amit a kezembe adott, hogy kevésbé geeküljek. Aztán édesanyám egyik kolléganője, azt hiszem Ani néninek hívták, két barnaszofi között benézett a gépterembe, ahol lázasan fogalmaztam a galandférgek szaporodásával kapcsolatos ismereteimet. Azt hiszem, kicsit lemerevedett a dolgok láttán (kb. öt éves lehettem), de aztán anyukám lenyugtatta, hogy minden rendben van, mindenki jobban jár azzal, hogy kussolva verem a billentyűket. Arra már nem emlékszem, hogy később miket írogattam be, mert előrelátóan kiszedték a nyolc collos floppikat, mielőtt legközelebb ráeresztettek a gépre. De lyukkártyáim szerintem még mindig vannak valahol.

Nincsenek megjegyzések »

Nincsenek még megjegyzések.

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó megjegyzésekről. TrackBack URI

Mondd el a véleményedet!

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>