Nap, víz, szúnyogok, fagyi
Bebódultan fekszik, ugyanúgy ébred, elindul, aztán utat téveszt, de végül odatalál. Már para volt, hogy csak beton, és zöldet nem is fogunk látni. Meglepődtem, nem is tudtam, hogy szerb volt Szamos Mátyás, a marcipánmen. Szúnyogtámadás a parton, aztán fehér szálak, öt darab, csillag alakban. Kivasalva. Ja, úgy. Ember becsusszan a mángorlóba, közben kiabál egy kicsit, aztán kisimulva jön ki. Tegnap Ellátóban jött egy színész srác, kicsit Sztalkernek nézett ki, a bőrkabát is majdnem ott volt, mellette meg S ült, aki úgy nézett ki mint az Író. Lehet, hogy én lennék a Professzor? Ezt nem tartom valószínűnek. Persze, ennek is megvan az előnye, mert ha jól emlékszem, a sztalker az írót küldi be a húsdarálóba maga helyett, nem a profot. Stone dead tripper, dying in a fantasy.
Well, I guess that’s why I’ve always got the blues.
