karmafactory.hu

Ezt a cikket is jól időzítették. Ezek szerint holnapra túl leszek a mélyponton.

… no matter how red is his popó. Wishful sinking. Slowly.

A Kirchbergre is megérkeztek a városlátogató traktorosok, mert a mezőgazdasági tanács a szomszéd épületben ülésezett, és megint kéne pénz a tejipari szektornak. Az addig oké, hogy előre bejelentett demonstráció, de bazmeg, hogy a járdán és kerékpárúton negyvennel dönget a dudáló John Deere az kurvára túlzás. És mindezek tetejébe beblokádozza az útkereszteződést, hogy még több támogatás kell neki. NEKEM is kéne támogatás. Ha meg senkinek nem kell a tej, nem kéne még fizetni is azért, hogy túltermelik. Főleg úgy, hogy az előbb életeket veszélyeztető seggfej farmerdzsoni a kelet-európai árszint többszörösét kapja támogatásként a piacképtelen termékeiért, majd azt K-Európában, az ottani, kb. negyedannyiért megtermelt tejnél olcsóbban teríti. Be lehet kapni.
UPDATE: Most ment el az ablakom alatt rendőri felvezetéssel egy tűzoltó szerkocsi. Lehet, hogy az őslakos traktorosok nincsenek a városi forgalomhoz szokva, és valamelyiket ki kellett flexelni az összeroncsolódott fülkéből.
UPDATE2: Az agrárdemonstrációkon általában a parasztság legértelmesebb rétege vesz részt, ezek most éppen szalmából és traktorgumiból barikádot építettek, beleszórtak egy karton petárdát és felgyújtották. Mindezek után a város másik felén letarolt szupermarketből lopott tojással célbadobást gyakoroltak az épületre, miközben két tartálykocsiból ömlött az útra a d’Mëllech vum Lëtzebuerger Bauer. Szerintem nem tudták elolvasni a címet, nem teljesen értem, hogy a fordítási és informatikai főigazgatóság épületének mi köze van a tejválsághoz. A biztonsági főnökkel kedélyesen beszélgetve szemléltük az irodából az eseményeket, megállapítva, hogy a rendőröknek természetesen nyoma sincsen, mivel politikailag érzékeny lenne luxemburgi rendszámú traktorokosokat szétütni. Azért említettem neki az MTV-székházat, hogy ott is elfajultak a dolgok, és engem aggaszt, hogy egy darab zöldmellényes G4S szekuriti figyeli, ahogy husángokkal felszerelkezett parasztok tépik le a sorompót, és gyújtják fel a járdára szórt szalmát. Végül annyiban maradtunk, hogy valszeg egyikőjük se szeretné, hogy baja legyen az egyenként kb. negyvenezer öróba kerülő gépjárműveknek, úgyhogy inkább nyugiban maradnak, ha nem provokálják őket. Na, mindegy, azóta szerencsére átvonultak rombolni a hídon túlra, az épület meg úgyis a luxemburgi állam tulajdonában van, nekik kell majd visszaállítani az eredeti állapot. Pont ma nem hoztam fényképezőgépet, b+.

A mai etika és integritás tréningen egy fontos információval lettem gazdagabb: csak alosztályvezetői szinttől vagy jogosult három ablakon keresztül áramoltatni befelé a fényt, fordítóként mindösszesen kettő darab ablak típusú nyílászáró lehet a szobában. Egy lett kollégát erre hivatkozva lakoltattak ki a közelmúltban az irodájából. Nem is beszélve arról, hogy állítólag a jelenlegi épületben pazarlóan bántak a légköbméterekkel, így az indokoltnál jóval több levegőt kapunk. Szerencsére a JMO-t néhány éven belül azbesztostul lebontják, és az új helyen mindenki az érdemeinek megfelelően részesül napfényből és oxigénből. Látom a szép új világot, mágneskártyás budi, szolgálati évenként fél liter víz a napi kvóta. Nem elég? Sz@r ügy, hozzál magaddal…

Pont gondolkodtam hazafelé tekerve a parkon keresztül, hogy írok egy posztot arról, hogy milyen normálisak errefelé az autók és a buszok ha bicóval találkoznak, meg hogy mennyi a kerékpárút, illetve tavaly óta van ez a Vel’oh nevű bringakölcsönző rendszer közel 50 állomással (több mint százezer előfizetővel és átlagosan napi 300 kölcsönzéssel, ami egy 90 ezres várostól azért nem rossz), amikor az otthoni beidegződések miatt a biztonság kedvéért szinte állóra fékeztem a zebránál, és látom, hogy egy fehér Volvo busz lassan ámde biztosan úszik át a piros jelzésen. Furcsállottam a dolgot, mert a buszok itt mindig megállnak, nemcsak pirosnál, hanem még akkor is, ha csak padkán állsz a gyalog-/kerékpárátkelőnél. Aztán nézem, hogy rajta a Volánbusz felirat, a különjárat tábla, meg valami kínai írásjelekkel díszített kartonlap a szélvédőnél. Örülök, hogy nem engedik elfelejteni azt, ami nem hiányzik. A képet múlt héten reggel lőttem a DRB épület előtt, a bicikli délutánra már nem volt ott. Valószínűleg nyelvórára jöhettek vele, úgy látszik más is elhozta otthonról Luxembourgba a kétkerekűjét.

Az ablakba befészkelt gerle nemrég kiköltött két nyálkás tollcsomót. Most már egész madárformájuk van, napról napra nagyobbak, már nem férnek el az anyjuk alatt. Egy éjszakába nyúló határidős tender miatt amúgy sem aludtam túl nyugodtan, erre hajnalban hatalmas kapirgálásra és szárnycsapdosásra ébredtünk. Kinézek ablakon, és látom hogy egy szarka vagy szajkó (más források szerint nagyméretű hímgalamb) teljes erőbedobással rabolja a fészekaljat. Az egyik kicsit elkapta, és a nyakánál fogva rángatta, az meg kétségbeesetten csapkodott, mintha lassított felvételen lenne. Az ormányosnak sikerült üvegkopogtatással elijeszteni a rablót, egyelőre még teljes a létszám. Tisztára olyan volt az egész mint egy Hitchcock film, nyugtalanító dolog gyerekrablásra ébredni.
UI: Azóta megtanítottam őket repülni, és lefertőtlenítettem az ablakpárkány. Máig nem értem, hogy lehet úgy aludni, miközben kövér csontik csiklandozzák a hasukat.

jövő hónapban lejár jogosítvány, muszáj volt hazamennem tébányára családi dokkerhez. láttam 1-2 ismerős arcot, hihetetlen, hogy milyen mértékben törnek meg emberek az évek és tapasztalatok súlya alatt. volt egy srác még az első munkahelyemen dolgoztunk együtt, egy telekom cég helyi irodavezetője volt, aztán megszűnt a kirendeltség ahol dolgozott, és műszakvezetőként kezdett nyomulni. ebéd közben azon röhögtünk a többiekkel, hogy emberünk kezd megcsúszni, egy operátorcsajt tolt szabadidejében, ami azt eredményezte, hogy meló után mindig jött érte az asszony kocsival, hogy csírájában fojtsa el munka utáni kalandvágyát. ezt követte egy rendőrségi eljárás, mert több készterméket is magához szólított, minek következtében díszkísérettel távozott utolsó munkanapján. azóta nem láttam, de a rendelőben széjjelgyötört arccal bicegett fáslizott térddel, megkopott ruházatban. tisztára mint egy erkölcsi példabeszéd: nemennyrá a droidnőkre fiam, mer úgy jársz, mint az egyszeri szupervájzor.

Nincs is fullosabb program egy délelőtti APEH-ellenőrzés után elmerülni a lengyel groteszkben. Az ormányos újfent meglepett színházjeggyel, Mucsi, Scherer és Szikszai Rémusz, hárman a világ ellen. A groteszk-abszurd már délelőtt elkezdődött, a karmafactory-EU-KPMG deathmatch soron következő epizódjaként berendeltek adó- és járulékellenőrzésre. Kompetens adóhatóságunk először vállalkozói igazolványt keresett rajtam, majd amikor nagy nehezen sikerült felvázolnom, hogy “magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi munkaadó - a magyar jog hatálya alá tartozó - munkaviszonyban álló munkavállalója” voltam, akkor rámnéz a missz terminátor, hogy fiatalember, akkor mondja meg az Európai Bizottság magyarországi adószámát. He? Mivan vazze? Mondja meg az EU magyarországi adószámát. Ott dolgozott nem? Mit írok én a jelentésbe? Leszarom. Nyilván a NATO meg az ENSZ is bejelentkezik magyarországi adószámot kérni, különösen hogy nem bejegyzésre kötelezettek.
Szóval a káeurópai groteszk ezek után folytatódott a színházban. Annyira jellemző ez a hozzáállás erre a régióra. Három arc betöri magát egy helyre, ahol nincs senki. Mulatságot akarnak. Ahelyett hogy csinálnának egyet, inkább elkezdenek szenvedni, törnizúzni, felébred a kisebbrendűségi komplexus, hogy biztos azért nincsenek itt, mert jobbnak hiszik magukat, aztán jön az önáltatás, bűnbakkeresés, végül megöngyilkoltatják a saját haverjukat. Mert áldozat és mártírok nélkül nem érezzük jól magunkat. Mert mártírokból sosevan elég. Pedig csak bulizni kellett volna. A nyomor ami bennünk van.

mert az entrópia folyamatosan nő, és bármily erőteljesen igyekszünk is rendbeszedni dolgainkat, a termodinamika szabályai szerint egyre rendezetlenebb lesz környezetünk és mi magunk is.

Adott egy mindössze 3 kilométeres szakasz az úton, ami le van fagyva. Nyilván kifogsz egy olyat, hogy jössz ki kanyarból, meglátod az előtted haladót, és mire rájössz, hogy kb. hússzal megy, addigra már tökmindegy. Próbálsz fékezni vagy kerülni, de ABS nélkül eléggé leves a dolog. Meg persze az is nyilvánvaló, hogy én vagyok a vétkes fél. Szerencsére nem mentem gyorsan, így csak néhány karcolás és repedés a másik a kocsi lökhárítóján, nálam enyhe amortizáció a hűtőrácson, de nem tudom visszacsukni azt a kurva motorháztetőt. És nem mellesleg megszabadultam pár bankjegytől, mert sikerült megállapodni. Ez az első alkalom, hogy nem én voltam a szenvedő fél, rosszabbul járok, ha lenullázom a bónuszokat. Picsába.