643
Ahogy Cartman mondanĂĄ a South ParkbĂłl, tudjĂĄtok, ma is tanultam valamit. KĂŠtnapos coach kĂŠpzĂŠsen voltam, ĂŠs zĂĄrĂĄskĂŠnt vezetnem kellett egy csoportfoglalkozĂĄst. Egy olasz ĂŠs egy marokkĂłi kollĂŠga hozzĂĄĂĄllĂĄsĂĄt lĂĄtva eszembe jutott a Tao Te King tanĂtĂĄsa: “RĂĄnĂŠzek, de nem lĂĄtom, â¨ezĂŠrt neve: nem lĂĄthatĂł. â¨Hallgatom, de nem hallom,⨠ezĂŠrt neve: nem hallhatĂł.” PrĂłbĂĄltam fĂŠlretenni az eredmĂŠnyorientĂĄltsĂĄgomat, ĂŠs elhatĂĄroztam, hogy kurvĂĄra nem vonĂłdok bele a tartalmi vitĂĄba, oldjĂĄk meg a problĂŠmĂĄt, ha tudjĂĄk, ĂŠn csak figyelem az embereket, prĂłbĂĄlom ĂĄtfogni a helyzetet, ĂŠs csakis akkor avatkozom be, ha a mozdulatokbĂłl ĂŠs tekintetekbĹl Ăşgy ĂŠrzem, hogy intervenciĂłra van szĂźksĂŠg. Hallgatom, de a szavakat nem hallom, csak a hangszĂnre figyelek. NĂŠzem, de nem lĂĄtom, csak a csoport dinamikĂĄjĂĄt prĂłbĂĄlom ĂŠrezni. Az eredmĂŠny engem nyĹągĂśzĂśtt le a legjobban. Ki kell zoomolni, hogy ĂŠrtelmezhetĹ kĂŠpet lĂĄss. NehĂŠz elengedni a vezetĂŠst, de ha utĂĄna ott veszed vissza, ahol kell, akkor a legjobbat hozod ki az emberekbĹl.
