Das Keyboard II tartósteszt
Szóval, Todie kérésére két év után eljött az idő a tartósteszt megírására. A hétvégén bedobtam a csomagtartóba, és elhoztam magammal, így most stílszerűen vakrepülésben írom a tesztet is. Az I-es nem volt valami nagy eresztés, az ötlet elvitte a hátán, de membrános billentyűkkel és viszonylag olcsó érzetű műanyagával nem lopta be magát a szívembe, féláron el is adtam, amint megjött a II-es. Javára szóljon viszont, hogy tartós darab, különböző súlyozásúak a billentyűcsoportok, és Henrik kollégám sztem még most is használja, napi tízezer fölötti leütést bír ki. Ez a II-es kiadás masszív és megbízható benyomást kelt, igazából ugyanaz mint a Cherry G80-3000, szétnyűhetetlen mikrokapcsolókkal. Cipelem mindegyik munkahelyemre magammal, otthoni gépen inkább az Unicomp Customizert használom, azon van felirat, h a nyúlmók is használni tudja. Az az érdekes ezekben a vakbillentyűzetekben, hogy pl. jelszó megadásánál a bicikliző kígyó esete forog fenn. Ha nem foglalkozom vele, akkor simán beírom gond nélkül a jelszót, de ha előtte ránézek az asztalra, ötven százalék az esélye annak, h elütök valamit. Biztonság kedvéért egy másik billzetet is elérhető közelségben szoktam tartani. Az egyik pozitív hozadéka a vakrepülésnek, hogy a kollégák messziről elkerülik a gépedet, úgysem tudnak vele mit kezdeni. Hátrány viszont, hogy elég hangosak a mikrokapcsolók, és ha gyorsan gépelsz, hamar az idegösszeomlás szélére kergeted az egy légtérben tartózkodó puhányfülűeket. Nekem maszthev befektetés volt egy gépírástankönyv is, néhány ezer forint, a feléig csináltam végig, de az is rengeteget segített a rossz beidegződések leoffolásában. Tulajdonképpen fullos sikerélmény, az évek alatt úgyis megtanultad már a vakon gépelést, csak megszokásból nézel az ujjaid alá, így meg megy mint kígyónak a bringázás. Csak ne emlékeztesd magad, hogy nincs mivel tekerned.