KerĂŠkpĂĄros kĂśzlekedĂŠs errefelĂŠ
Pont gondolkodtam hazafelĂŠ tekerve a parkon keresztĂźl, hogy Ărok egy posztot arrĂłl, hogy milyen normĂĄlisak errefelĂŠ az autĂłk ĂŠs a buszok ha bicĂłval talĂĄlkoznak, meg hogy mennyi a kerĂŠkpĂĄrĂşt, illetve tavaly Ăłta van ez a Vel’oh nevĹą bringakĂślcsĂśnzĹ rendszer kĂśzel 50 ĂĄllomĂĄssal (tĂśbb mint szĂĄzezer elĹfizetĹvel ĂŠs ĂĄtlagosan napi 300 kĂślcsĂśnzĂŠssel, ami egy 90 ezres vĂĄrostĂłl azĂŠrt nem rossz), amikor az otthoni beidegzĹdĂŠsek miatt a biztonsĂĄg kedvĂŠĂŠrt szinte ĂĄllĂłra fĂŠkeztem a zebrĂĄnĂĄl, ĂŠs lĂĄtom, hogy egy fehĂŠr Volvo busz lassan ĂĄmde biztosan Ăşszik ĂĄt a piros jelzĂŠsen. FurcsĂĄllottam a dolgot, mert a buszok itt mindig megĂĄllnak, nemcsak pirosnĂĄl, hanem mĂŠg akkor is, ha csak padkĂĄn ĂĄllsz a gyalog-/kerĂŠkpĂĄrĂĄtkelĹnĂŠl. AztĂĄn nĂŠzem, hogy rajta a VolĂĄnbusz felirat, a kĂźlĂśnjĂĄrat tĂĄbla, meg valami kĂnai ĂrĂĄsjelekkel dĂszĂtett kartonlap a szĂŠlvĂŠdĹnĂŠl. ĂrĂźlĂśk, hogy nem engedik elfelejteni azt, ami nem hiĂĄnyzik. A kĂŠpet mĂşlt hĂŠten reggel lĹttem a DRB ĂŠpĂźlet elĹtt, a bicikli dĂŠlutĂĄnra mĂĄr nem volt ott. ValĂłszĂnĹąleg nyelvĂłrĂĄra jĂśhettek vele, Ăşgy lĂĄtszik mĂĄs is elhozta otthonrĂłl Luxembourgba a kĂŠtkerekĹąjĂŠt.