ĂsztĂśnĂśk ĂŠs magĂĄntulajdon
A hĂŠtvĂŠgĂŠn BrĂźsszelben kis hijĂĄn lenyĂşltĂĄk a fotĂłshĂĄtizsĂĄkomat. A Palais du Justice melletti lift alatt egy kĂĄvĂŠzĂłban ĂźldĂśgĂŠltĂźnk amikor egy arab srĂĄc odajĂśtt, ĂŠs Ăśsszevissza beszĂŠlt valamit, aztĂĄn elment. Egy mĂĄsodperc mĂşlva a szemben ĂźlĹ amerikai turista odaszĂłl nekem, h nĂŠzd mĂĄr, lenyĂşltĂĄk a tĂĄskĂĄdat. HĂĄtrafordulok, ĂŠs lĂĄtom hogy a mĂĄsik tevebaszĂł ĂŠppen iszkol el a hĂĄtizsĂĄkkal. RelfexbĹl elkezdtem utĂĄna futni, egy dolog jĂĄrt csak az eszemben, hogy melyik lĂĄbbal ĂŠrkezzem a gerincĂŠbe. SrĂĄc lĂĄtja hogy jĂśvĂśk, erre lassan, Ăłvatosan lerakja a fĂśldre. Az a furcsa, hogy amint visszaszereztem, ami az enyĂŠm, nem ĂŠrdekelt semmi, csak hogy visszavigyem az asztalhoz. Furcsa az emberi termĂŠszet, ha visszakaptad, ami a tiĂŠd, lenyugszol, csak utĂłlag gondolkodsz el a lehetĹsĂŠgeken. Mindenesetre itt az ideje, hogy revideĂĄljam antirasszista nĂŠzeteimet…