RepĂźlĂŠs
“Az ĂŠgbe szĂĄllĂĄsra ĂŠs mĂĄgikus repĂźlĂŠsre rendkĂvĂźl Ăśsszetett szimbolika rakĂłdott, amely kĂźlĂśnĂśsen az emberi lĂŠlekre ĂŠs ĂŠrtelemre vonatkozik, A “repĂźlĂŠs” olykor az ĂŠrtelem, a titkos dolgok, vagy a metafizikai igazsĂĄgok megĂŠrtĂŠse helyett ĂĄll. “Az ĂŠrtelem (manas) a leggyorsabb madĂĄr”-mondja a Rg-vĂŠda. “SzĂĄrnyai vannak aki ĂŠrt.” Tudjuk, hogy a lelket szĂĄmos nĂŠp madĂĄrnak gondolja. A “mĂĄgikus repĂźlĂŠs” a testbĹl valĂł kilĂŠpĂŠs ĂŠrtĂŠkĂŠt kapja meg, vagis az eksztĂĄzisnak, a lĂŠlek megszabadulĂĄsĂĄnak szemlĂŠletes kifejezĹjĂŠvĂŠ vĂĄlik. MĂg azonban az emberek zĂśme csupĂĄn halĂĄla pillanatĂĄban vĂĄltozik madĂĄrrĂĄ, amikor testĂŠt elhagyva levegĹbe szĂĄll, a sĂĄmĂĄnok, a varĂĄzslĂłk ĂŠs mindenfĂŠle eksztatikusok idelent valĂłsĂtjĂĄk meg annyiszor, ahĂĄnyszor csak akarjĂĄk a “testbĹl valĂł kilĂŠpĂŠst.” A lĂŠlek-madĂĄr mĂtosza az ember szellemi ĂśnĂĄllĂłsĂĄgĂĄrĂłl ĂŠs szabadsĂĄgĂĄrĂłl szĂłlĂł egĂŠsz metafizika csĂrĂĄjĂĄt hordozza magĂĄban.”
Mircea Eliade: A jĂłga