karmafactory.hu

Ez a Zermatt ez kemény egy hely. Csak helyi lakosok közelíthetik meg a bekötőúton robbanómotoros gépjárművel, a falun belül pedig kizárólag elektromos autók és buszok közlekednek, nemhelyiek pedig kisvasúttal támadhatják be. Olyan az egész mint egy legóváros, szűk utcákon elektromos targoncák mászkálnak, és egy csomó ember fején a télisportos sisak olyan, mint amilyeneket a legóemberekre kellett felszerkeszteni. És mindenkinek feladata van, mint egy igazi legóvárosban: kukás, taxis, buszsofőr, turista, síelő, deszkázó, vasutas. Nem látni olyasvalakit, aki éppen azon gondolkozik, hogy mi is van tulajdonképpen. Ez egy legótól amúgy is nehezen jönne át. Én ezekből pl. mindig inkább autóversenyzőt csináltam meg durva droidokat. Különösen az szimulátoros, amikor az erkélyen rágyújtok, és két hatalmas havas hegy között nézem a völgyet a napsütésben, és elmegy a piros gleccser expressz a jobb oldalon, mint valami terepasztal. Ez ilyen hiperrealista szimulákrum elsőbbsége dolog. Valami olyanhoz hasonlítani valamit, amit igazából pont ugyanarról a dologról mintáztak. Erre mondta Big, hogy amikor először volt túrázni Goa környékén, Indiában, akkor tisztára olyan volt, mint a National Geographic.
Ja, és Svájcban úgy tűnik, hogy az alagútépítés meg a mélyépítés egyéb vállfajai merítik ki a nemzeti hobbi fogalmát. A szálloda öt épülete földalatti folyosórendszerrel van összekötve egymással, mint Lars von Triertől a Birodalom, amikor underground bolyongással közelítettük meg a főút másik oldalán található szaunát, közben folyosókon, mélygarázson át és egy bombabiztos óvóhelyajtó mellett sétálunk el, szürke betonfalakon vibráló neonfények alatt. Törölközővel.