karmafactory.hu

Engineering the consequence

Sátántangó

Kategória: semleges karma — Zsee at 10:11 du. on Szerda, február 28, 2007

Délután muszáj volt betekerni a bázisra, mert ma volt az utolsó határidő, hogy beküldjem a diplomamásolatokat egy brüsszeli állásra, meg hogy egy APEH meghatalmazáshoz szerezzek két tanút. Nyilván, hogy ezt a kasztróban sikerült megoldani. Nyolc óra öt perckor majdnem kidobtak már a postáról, de sikerült meggyőzni őket, hogy überfontos nekem ezt most itt feladni. Még előtte sörözés aláíratás közben láttam a Krasznahorkait, pont egy szőkével randevúzott. Ha nem lennék ki a sztárolástól, akkor legszívesebben odamentem volna, hátbaverem, és mondom, hogy köszöntem öreg. Tíz éve olvastam a könyvet, de még mindig szinte az egészre emlékszem. Sztem a létező legjobb magyar regény, és valszeg ezt ő maga is tudja, mert azóta sem próbál jobbat írni. Úgysem lehetne.

Először a filmet láttam, aztán valamivel később a regényt olvastam el körülbelül nyolcszor. Az alaptörténet tök egyértelmű, Irimiás és Petrina lehúzzák a tanyasiakat mint atom, akiknek nemcsak az életük, de az álmaik is teljesen szétesnek. De van benne egy nagyon érdekes időhurok, ami tulajdonképpen egyáltalán nem nyilvánvaló, nekem is kb. a negyedszeri olvasásra esett le. Az öreg, aki a végén harangozik ezerrel, hogy jön a török, jön a török, ő tulajdonképpen a Futaki, aki hiába fut a sorsa elől, ugyanabba a végtelen időhurokba kerül bele, és a végén meg hiába veri a kib@ harangot, hogy figyelmeztesse saját magát meg a többieket, szarják le magasról, mert saját nyomorukban azt sem tudják, hogy mi van, és hogyan kellene értelmezni azt, amit az élet bead.

Nincsenek megjegyzések »

Nincsenek még megjegyzések.

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó megjegyzésekről. TrackBack URI

Mondd el a véleményedet!

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>