karmafactory.hu

Délután muszáj volt betekerni a bázisra, mert ma volt az utolsó határidő, hogy beküldjem a diplomamásolatokat egy brüsszeli állásra, meg hogy egy APEH meghatalmazáshoz szerezzek két tanút. Nyilván, hogy ezt a kasztróban sikerült megoldani. Nyolc óra öt perckor majdnem kidobtak már a postáról, de sikerült meggyőzni őket, hogy überfontos nekem ezt most itt feladni. Még előtte sörözés aláíratás közben láttam a Krasznahorkait, pont egy szőkével randevúzott. Ha nem lennék ki a sztárolástól, akkor legszívesebben odamentem volna, hátbaverem, és mondom, hogy köszöntem öreg. Tíz éve olvastam a könyvet, de még mindig szinte az egészre emlékszem. Sztem a létező legjobb magyar regény, és valszeg ezt ő maga is tudja, mert azóta sem próbál jobbat írni. Úgysem lehetne.

Először a filmet láttam, aztán valamivel később a regényt olvastam el körülbelül nyolcszor. Az alaptörténet tök egyértelmű, Irimiás és Petrina lehúzzák a tanyasiakat mint atom, akiknek nemcsak az életük, de az álmaik is teljesen szétesnek. De van benne egy nagyon érdekes időhurok, ami tulajdonképpen egyáltalán nem nyilvánvaló, nekem is kb. a negyedszeri olvasásra esett le. Az öreg, aki a végén harangozik ezerrel, hogy jön a török, jön a török, ő tulajdonképpen a Futaki, aki hiába fut a sorsa elől, ugyanabba a végtelen időhurokba kerül bele, és a végén meg hiába veri a kib@ harangot, hogy figyelmeztesse saját magát meg a többieket, szarják le magasról, mert saját nyomorukban azt sem tudják, hogy mi van, és hogyan kellene értelmezni azt, amit az élet bead.