870
Ha nem velem tĂśrtĂŠnik, nem hiszem el: ki akartam fizeni az Ăşj Scooby-t, ami tĂşllĂŠpte a netbankos utalĂĄsi keretet, Ăgy bementem a bankfiĂłkba. SorszĂĄm hĂşz, ablakhoz odamegy, ĂźgyintĂŠzĹvel kedĂŠlyesen beszĂŠlget, mondom mi a helyzet, ĂŠn a franciĂĄba zavarodok bele, Ĺ az angolba, rĂśhĂśgĂźnk hogy pĂŠnteki agyhalĂĄl, odaadom neki az adĂĄsvĂŠtelit meg a bankkĂĄrtyĂĄmat, hogy nĂŠzze le inkĂĄbb onnan az adatokat. FĂŠl perc alatt megvan a tranzakciĂł. Ăs kĂśzben egyetlenszer SEM ellenĹriztĂŠk, hogy az vagyok-e, aki. Csak egy adĂĄsvĂŠteli ĂŠs a helyi viszonylatban legprimitĂvebb kĂŠszpĂŠnzfelvevĹs bankkĂĄrtya kellett, aminek mĂŠg a pin-kĂłdjĂĄt sem kĂŠrtĂŠk azonosĂtĂĄshoz.