Ăres fejjel
HosszĂş idĹ Ăłta elĹszĂśr. SzĹąnni nem akarĂł bizsergĂŠssel a vĂĄdlimban. Ăgy ĂŠrzem magam, mint egy ereje teljĂŠben levĹ leninszobor, kĂvĂźlrĹl fĂŠm, belĂźlrĹl Ăźres, elszĂĄnt jĂśvĹbe vetett tekintet, rĂĄfĂłkuszĂĄlva a horizont azon pontjĂĄra, ahol a gyĂĄrkĂŠmĂŠnyek ĂŠs beton lakĂłtelepek talĂĄlkoznak a lemenĹ nap vĂśrĂśsen olvadĂł vaskĂŠnt izzĂł fĂŠnyudvarĂĄval. Az acĂŠlt megedzik, ugye? ElvtĂĄrsak, a nĂŠpĂŠrt ĂŠs a hazĂĄĂŠrt elĹre! Lassan elkĂŠszĂźlĂśk a reklĂĄmos cikkel. Szakdolgozat augusztusra elnapolva. ElhatĂĄroztam, hogy legalĂĄbb a nyĂĄr vĂŠgĂŠig nem fogok rendes munkahelyet keresni magamnak. RĂĄparĂĄztam, hogy ha most elmegyek dolgozni valahovĂĄ, akkor a minimum hĂĄrom hĂłnapos prĂłbaidĹ pont a nyĂĄri hĂłnapokra esik, ami akĂĄrhogy is nĂŠzzĂźk fĂślĂśttĂŠb szerencsĂŠtlen konstellĂĄciĂł. Kell ez nekem? Lemme think about it, noooooooooooooooooooooo.