karmafactory.hu

Van ez az MRI gép, aki már látott ilyen közelről, az tudja, hogy elég érdekesen néz ki, és semmihez nem hasonlító hangokat ad ki magából. Egy bazinagy mágneses tekercsbe dugják bele a pácienst, ami szupravezető anyagból készül, és folyékony nitrogénfürdő tartja abszolút nulla fok közelében. A nitrogénszivattyú folyamatosan kattog, az adja meg a zene alapját, és amikor a grádiensmágneseket (ezek végzik a képalkotást, ezek mozognak fel-le a csőben) bekapcsolják, az meg olyan mint amikor a DJ rátolja a basszust az őrjöngő tömegnek. A vizsgálóterem meg tiszta sci-fi, kéken világító neonok, egyik fal tükörből van, a gépen és egy fehér műanyag széken kívül az egyetlen berendezési tárgy egy kék zselével töltött diszkosz, az asszisztens gyerek szerint ezt hívják dummy-nak, ezzel tesztelik a rendszert. Borisz barátomat többször MRI-zték a gerincével, és mivel klausztrofóbiás, mindig elkíséri valaki.

Egyszer a Grandpierre, a farkasember nyújtott neki segítő jobbot, ilyenkor úgy néz ki a dolog, hogy a csőtől rettegő Boriszt bekísérjük a terembe, belefekszik a cuccba, és egy fehér műanyag széken odaülünk a cső fejtől levő végéhez és autósújságot olvasunk fel, vagy egyéb vicces történetekkel szórakoztatjuk. Borisz nem mozdulhat meg, mert ugrik az egy hónapos várólistás MRI eredmény. Grandpierre éppen bulizni volt előző nap, szét volt küldve teljesen, és hirtelen újból a táncparketten érezte magát, felugrott a székről, és elkezdett táncolni a nitrogénpumpa ritmusára, és amikor bekapcsolt a grádiensmágnes, elkezdett őrjöngeni az egyik falat beborító tükör előtt. Mivel Borisz nem mozdulhat meg, nem tudott szólni, hogy a tükör mögött ülnek az orvosok a számítógép előtt, és onnan figyelik, hogy rendben megy-e a vizsgálat.
Tegnap este volt a Dr. House-ban az a jelenet, ahol a fejbelövi a hullát, és az MRI-vel szedi ki a golyó darabjait, amik mágneses vonzás miatt a fejből kifelé átütik a koponyacsontot. Egy másik boriszos MRI vizsgálatkor, ezt én is átéreztem. Amikor bekísértem a vizsgálóba, az asszisztens srác elkért minden fémtárgyat, hogy ne zavarja a vizsgálatot. Már gyakorlottan tettem be a megőrzőbe az övemet, kulcsomat, telefont, satöbbi. Székre beültem, megállapodtunk, hogy ha bal szemmel pislog mehet tovább a téma, ha jobb szemmel pislog, akkor hagyjam abba mert elkezd röhögni, és oda a vizsgálat.
Rendben. Gép indul, először a magas hangok, aztán bejön a dramendbéz, olvasom fel a sportautót, egy-két viccesebb sztori, hogy Borisz ne parázzon annyira, aztán egyszer csak érzem, hogy a gép húzza befelé a lábamat. Miaf@asz. Akkor jöttem rá, hogy elfeledkeztem az acélbetétes bakancsról, amit az MRI a keresztbevetett lábamról rendületlenül húz be a Borisz feje irányába. Két kézzel fogom a lábam, közben próbálok rezzenéstelen hanggal magyarázni tovább, mert ha mondom hogy mi van, a dokik hallják benn a tükör mögött a mikrofonon át. Két perc erőfeszítés után sikerült úgy irányítani, hogy a gép oldalához tapadt hozzá, aztán amikor egy pillanatra kikapcsolt, gyorsan letettem a bakkeros lábat a földre.
Kifelé rezzenéstelen arc, nehogy feltűnjön a személyzetnek, aztán fetrengés a röhögéstől amikor kijöttünk a kórházból. Végül is sikerült a felvétel, de közben azért para volt, hogy a gerincoszlop helyén egy nyolclyukas gladiátor fog megjelenni.