EsĹ elĹtti csend
MĂĄr megint mindjĂĄrt telihold, elsĂźtĂśttem az Ăśsszes ismert alvĂĄstĂĄmogatĂł mĂłdszerem, most pedig elszĂvok egy cigit, hĂĄtha az segĂt. A hĂŠten utaztam kĂśzel ezer kilomĂŠtert oda, majd vissza, hogy csinĂĄljanak egy vĂŠrvĂŠtelt meg egy tĂźdĹszĹąrĂŠst. A BizottsĂĄgnak a vĂĄros szĂŠlĂŠn ĂĄllĂł utolsĂł irodaĂŠpĂźlet alagsorĂĄban van az orvosi rĂŠszlege, ahol az utĂłbbi idĹk legnagyobb bĂłkjĂĄt kaptam. MiutĂĄn kiderĂźlt, hogy a sĂşlyom optimĂĄlis, szemem sas, az EKG-rĹl virĂt a futĂĄs ĂŠs biciklizĂŠs, van tĂźdĹkapacitĂĄsom, ĂŠs bizonyos frekvenciĂĄkat mĂŠg meg is hallok, megkĂŠrdezte a nĹvĂŠr, hogy ugye nem dohĂĄnyzom-e. Mondtam h sajnos de, ismĂŠt. Erre Ĺ, hogy ne tegyem. Mert, idĂŠzem: “we need such fine young men”. NemzetkĂśzi versenykĂŠpessĂŠg rulz.