karmafactory.hu

A legröhejesebb francia szó, régen az ajtón levő kis kémlelőablakot jelentette, ma a billenőablakot. Hiába igyekeznek már a XVI. századtól fogva törvénnyel védeni nyelvüket (mert “a föderalizmus és a babona bretonul, az emigráció és a forradalom elleni gyűlölet németül, az ellenforradalom olaszul, a fanatizmus pedig baszkul beszél“), mégis nagy vaszisztdasz volt nekik, hogy német szomszédaik kis ablakot tettek az ajtóra, és azon keresztül kiabáltak ki francia látogatóiknak, hogy “Was ist das?”.

Két hét intenzív nyelvtanfolyam, tökéletes levezetés az extrémsportok után. Utólag visszagondolva elég meredek vállalkozás volt klettersteig-szett nélkül lejönni a Triglav déli oldalán, de olyan adrenalinlöketet adott, ami végighajtott minket a fennmaradó négy napon, majd egybefüggő canyoning-kenuzás-hydrospeeding túrazárásban tetőzött.

Nehéz szavakba önteni, hogy ilyenkor mire gondol az ember.

Mától nevem Zslot, a gyorshajtó. Erre a névre küldték meg a belgák a bírságot, elég lassan ment, még márciusban követtem el. Ez a hátránya a luxembourgi rendszámnak, amíg magyar volt, addig semmi ilyentől nem kellett tartani. Azóta is próbálom szoktatni magam.

Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ha azért jársz nyelvórára, hogy nyelvet tanuljál, akkor mi értelme van sumákban, de kibaszott feltűnően puskázni. Különösen úgy, hogy a végén úgyis ki fog menni a tanár, most már a hatos szinten azért le lehetett volna vonni a következtetéseket. Ennyit a legkatolikusabb kelet-európai ország polgárainak erkölcsiségéről.

Végre volt egy eseménydús hetem. Máltai esküvő Hollandiában, Amszterdam mellett a tengerparton mezítláb tobzódás a leghosszabb nyári napon, éjfélkor még lilán derengett a horizont, aztán vissza Luxembourg, bográcsos kertiparti, tűzijáték, mirabellepálinka. Catan telepesei, majd metafizikai fejtágítás franciául, Soulwax/2manyDJs a Philharmonie-ban, sok helyi fiatal szerintem itt látott először stagedivingot életében, majd ismét bográcsos kertiparti, és végül verőfényes fürdőzés gőzzel és szaunával. Mintha élnénk.

Végre megjött a ködlámpaszett Japánból, azt hittem véget ér a kéthónapos macera. Tévedtem. A portugál troglodita szerelő nem tudom hogyan nyitotta ki a kocsit, de azóta nem sikerül kikapcsolni az indításgátlót. Sanszos, hogy valami rablásvédelmi funkciót aktivált, de nincs dokumentáció a Magyarországon beszerelt aftermarket riasztóhoz, tajvani a cucc, errefelé nem forgalmazzák, az előző tulaj sem tudott segíteni, úgyhogy most egy műanyagszagú fekete koreai cserekoporsóban nyomulok, amíg sikerül valahogy kikötniük a riasztót. Kicsit olyan ez mint Egyiptom, ahol az arab törzsek megtalálták a piramisokat, amihez közük nem volt, és elkezdtek rá idegenforgalmat építeni, szerintem ezek az előemberek barlangról-barlangra tartó vándorlásukat megunva beköltöztek a szerelőműhelybe, feltettek rá egy mezőn talált Subaru táblát, aztán próbálnak pénzt szedni belőle. Ja, és átjött a szerviz mellett lakó bierger hivatalosan panaszt tenni, hogy tűrhetetlen zajt generálunk, azonnal szüntessük be a riasztózást. Most már kezdtek hinni azoknak a pletykáknak, melyek szerint annyira alacsony az itteni ingerküszöb, hogy a helyi nyugdíjasok mobilról hívják a rendőrséget, ha nem jön időben a busz, és hogy egyes társasházakban komoly konfliktusforrás az éjjeli vécélehúzás.