karmafactory.hu

Magyar hĂ­rportĂĄlokat olvasva egy randomra revizionista vilĂĄg kĂŠpe rajzolĂłdik ki. Egyes vĂĄrosok egyszer csak mĂĄsik orszĂĄgba kerĂźlnek ĂĄt, mĂĄskor pedig egy orszĂĄg fővĂĄrosa hirtelen egy mĂĄsikĂŠ is lesz. MĂşltkor volt egy cikk a Napi GazdasĂĄgban, aszondja, h “feltĂĄmadt (…) Tito ĂĄllami luxusvonata, hogy turistĂĄkat szĂĄllĂ­tson rĂŠgimĂłdi pompĂĄban SzerbiĂĄbĂłl MacedĂłniĂĄba. (…) a rĂŠszt vevők reggel hĂŠtkor szĂĄllnak fel az Ăşgynevezett KĂŠk Vonatra, hogy 12 Ăłra alatt ĂŠrjĂŠk el a macedĂłniai Bart.” NyilvĂĄn. EgyrĂŠszt a rĂŠsztvevő egybeĂ­randĂł, ĂŠs ahhoz kĂŠpest, mennyire ki tudunk borulni, amikor Bukarestet keverik Budapesttel, MacedĂłnia ĂŠs MontenegrĂł vĂŠgĂźl is ugyanaz a lĂĄncos kutya. Az a hĂ­res macedĂłn tengerpart. A kĂśvetkező pĂŠlda mai termĂŠs, az Origo rĂśvidhĂ­re az oroszok szĂ­riai evakuĂĄciĂłjĂĄrĂłl. Hallga csak: “KĂŠt repĂźlőgĂŠpet indĂ­tanak BejrĂştba, az orszĂĄg fővĂĄrosĂĄba a SzĂ­riĂĄbĂłl tĂĄvozni kĂ­vĂĄnĂł orosz ĂĄllampolgĂĄrokĂŠrt.” ValĂłban, BejrĂşt tĂŠnyleg fővĂĄros. Csak LibanonĂŠ. SzĂ­riĂĄĂŠt Damaszkusznak hĂ­vjĂĄk. A tĂĄrgybeli tĂŠvedĂŠseken kĂ­vĂźl az ember mĂĄr meg sem lepődik az egyeztetĂŠsek hiĂĄnyĂĄn, a helyesĂ­rĂĄsi hibĂĄkon ĂŠs a vĂŠletlen eloszlĂĄst kĂśvető kĂśzpontozĂĄson. LĂŠtezik mĂŠg egyĂĄltalĂĄn olyan, h szerkesztő? De az is lehet, h mĂĄr minden olyan ember lelĂŠpett, aki alapmĹąveltsĂŠggel rendelkezik ĂŠs tud magyarul helyesen Ă­rni.
Az utolsĂł bukaresti meg majd kapcsolja el maga utĂĄn a villany.

A hétvégén Amszterdamban voltam, egy hardcore Philip Glass rajongó barátom ötlete alapján megnéztük az Einstein on the Beach-et. A színpad Sátántangója, közel öt órás minimálopera. Nagyon nagy. Két óra kényszermeditáció után az ember kezd ráhipnotizálódni, a harmadikat meg sem érzi, a negyedik óra végén pedig szinte rosszul esik, h már a finálé. Azóta is teljesen a hatása alatt állok, a számokból, szolmizációból, értelmetlen narrációtöredékekből és Einstein relativitáselméletről írt könyvének feldolgozásából valami egészen különleges áll össze. Igazából nem találok rá szavakat. Mintha bebélyegezve bolyonganék újra óvodásként édesanyám régi munkahelyén a számítóközpontban, szalagos meghajtók és lyukkártya-olvasók között, a konzolírógép mellől nézve a fehér köpenyes operátorokat, ahogy az IBM 360 vezérlőpanelén villognak a regiszterlámpák.

Most néztem a totalcaron, hogy Magyarországon tavaly 53 ezer autót helyeztek forgalomba, előttem a helyi újság, aszerint meg Luxemburgban 50 ezret. Népességre vetítve ez húszsorosát jelenti az egy főre jutó magyar értéknek. De nézzünk egy másik adatot is: a luxemburgi statisztikai hivatal szerint az ország könyvtáraiban tavaly mindössze 34 ezer tételt kölcsönöztek ki. Azaz kb. minden másfeledik újautó-vásárlásra jut egy könykölcsönzés. Az OSZK szerint ellenben 2011-ben Magyarországon 24 millió(!) könyvtári kölcsönzés történt. Ez abszolút értéken a luxemburgi kölcsönzések hétszázszorosa, azaz egy új autóra 450 könyvtári kölcsönzés jut. Színtiszta statisztikai anomália ez az ország, komolyan.

A filmekkel ellentétben a valódi drámák során igen ritkán szólal meg hangulatos aláfestő zene, ami megbízhatóan jelezné az esemény csúcspontját a résztvevők számára. Az meg már valahogy nem lenne az igazi, ha az ember sietve betenne vmi alkalmas zenét, és visszatekerne a párbeszéd elejére.

Aston Martin DB4, abból az időszakból, amikor a márkának még nem volt köze Bondhoz. GT stílusra átépítve, küllős Borrani kerekekkel, lejárt Agfa Precisa CT200-ra fényképezve. Gyönyörű.

Most olvasom, hogy a bánhidai csata emlékére állították. Amiről nem tudjuk, hogy hol és pontosan mikor volt, sőt azt sem, hogy a bajorok vagy a morvák ellen, csak annyit, hogy győztünk. Ilyen egyszerű a történelem.

A Kodak két hónapja csődbe ment, és nem gyárt több filmet. Illetve valami félreeső üzletága még nyomatja a moziflm-nyersanyagot. Ma voltam kedvenc fotólaboromban (XIII. ker., Hegedűs Gyula utca), zseniális arcok, nemcsak hogy tartanak raktáron Agfa CT Precisát, a keresztbehívás királyát, hanem amikor rákérdeztem, van-e valami finomságuk okosban, pult alól eladtak 135-ös kisfilmes kazettába háztájilag átcsomagolt Kodak mozifilmet. Hívassatok náluk, szükség van az ilyen helyekre. Elő a lejárt filmekkel a hűtőből!!!

Nem HDR, de három különböző expóból lett összelayerezve.

Kísértetfalu NS-Ordenburg Vogelsang mellett. Vogelsang eredetileg náci elitképző kampusz volt, majd a szövetségesek győzelme után 1946-ban a britek kitelepítették a közvetlen mellette levő Wollenstein falu lakóit és lőteret csináltak belőle. 1950-től a belga hadsereg vette át, 2001-ben például itt tréningezték városi hadviselésre a Koszovóba induló békefenntartókat. A belgák 2006-ban vonultak ki, visszakerült a németekhez, most az Eifel nemzeti parkhoz tartozik, és pár éve látogatható is.

Ha nem velem történik, nem hiszem el: ki akartam fizeni az új Scooby-t, ami túllépte a netbankos utalási keretet, így bementem a bankfiókba. Sorszám húz, ablakhoz odamegy, ügyintézővel kedélyesen beszélget, mondom mi a helyzet, én a franciába zavarodok bele, ő az angolba, röhögünk hogy pénteki agyhalál, odaadom neki az adásvételit meg a bankkártyámat, hogy nézze le inkább onnan az adatokat. Fél perc alatt megvan a tranzakció. És közben egyetlenszer SEM ellenőrizték, hogy az vagyok-e, aki. Csak egy adásvételi és a helyi viszonylatban legprimitívebb készpénzfelvevős bankkártya kellett, aminek még a pin-kódját sem kérték azonosításhoz.