karmafactory.hu

A strand csak két lépcsőnyire a ház előtt, a teraszon meg félkarú teknős eszi az almát fúrópajzs üzemmódban. Hajnalban megint hatalmas füst volt, de most tiszta a levegő. A múlt héten delfineket láttak itt a zatoni öbölben, pont azon a részen, ahol mi is vagyunk. Rákok mászkálnak, ahol fekszünk, kis mikrobik kopognak mikromanipulátoraikkal a kövön ebéd közben.

Szegedi Bzmot a szabadkai pĂĄlyaudvaron

TĹązoltĂłgĂŠp, tankol vizet

Beépített teknős, alma a szembe

Végre itt. Szemben az öbölben folyamatosan dolgozik két tűzoltó repülőgép. Egymást váltva szállnak le a vízre, megszívják magukat és dobják le a töltetet a hegy túloldalán. Ma tiszta a levegő, de tegnap olyan szag volt végig, mintha ipari méretekben süte az egész ország csevapot. Természetesen nem indult egyszerűen a projekt.
(Read on …)

ahhoz, hogy a maradĂŠkot is megnĂŠzzem

Nem hittem volna, hogy ilyen még létezik. Zsé telefonja lemerült, enyémet a kocsiban felejtettük, és meg kellett volna találnunk a zembereket. Eddigi életem során még soha nem mondattam be semmit, de úgy alakult, hogy hétfőn kétszer is, mert mint kiderült, először nem arra a strandra mentünk, ahová megbeszélték. Szóval csak itt, csak most, és csak nektek, hangosbemondó jegy, az evolúció zsákutcája. Az első sikertelen próbálkozás után a következő strandon az idén mi voltunk állítólag a másodikak akik ilyet kértek. Az első helyen miután ki kellett fizetni 360 forintot, még a főnököt is meg kellett várni, mert csak ő mondhatott be, mást nem engedett a mikrofonhoz. Emlékszem, hogy régen folyamatosan ment a bemondás, Józsikát várják szerető szülei a bejáratnál, meg ilyesmi, de a mobiltelefon-penetráció fejlődésével a helyzet az, hogy a táviraton kívül nemsokára ettől is elköszönhetünk.

SzĂłval, mint mĂĄr emlĂ­tettem volt, szavakbĂłl ĂŠs mondatokbĂłl keresek pĂŠnzt, ezĂŠrt szĂĄmolatlanul hevernek a gombsorok a szekrĂŠny mĂŠlyĂŠn, asztalon, dobozokban stb. Valamint mivel ĂĄllĂ­tĂłlag igen jĂł tĂĄptalaj a billentyĹą a mindenfĂŠle egysejtĹąeknek, ĂŠs kb. 20%-os termelĂŠkenysĂŠgnĂśvekedĂŠst lehet elĂŠrni normĂĄlis bill.-el, ha rendes munkahelyem van, akkor is viszem be magammal a sajĂĄtomat.
(Read on …)

Szereztem gitĂĄrt egy hete, bal kĂŠzen ujjaim fĂĄjnak mint ĂĄllat, de most mĂĄr vĂŠgre kezdenek bekemĂŠnyedni az ujjbegyek. Tegnap mĂĄr a slide-ot is beorganizĂĄltam, sokszoros ĂşjrakezdĂŠs folyamatban. NĂŠhĂĄny hĂŠt, ĂŠs Ăşgy fogom nyomni mint Ry Cooder, hallgasd csak:

VĂŠgre befejeztem a reggeli hatĂĄridős fordĂ­tĂĄst. KĂśzben jĂśttem rĂĄ, hogy volt egy rĂŠgi Guns n’ Roses szĂĄm, a Breakdown, amit rongyosra hallgattam kazettĂĄn, ĂŠs nem ĂŠrtettem, hogy honnan van az idĂŠzet a vĂŠgĂŠn, hogy ha a gonosz szellem karmokat ad fegyverkĂŠnt a tigrisnek, akkor Brahman szĂĄrnyat a galambnak. AztĂĄn volt az az Audioslave klip, amit mĂŠg snowboardozĂĄsbĂłl linkeltem ide, a vĂŠgĂŠn a fehĂŠr Dodge Challanger beleszĂĄll a markolĂłgĂŠpekbe. De vĂŠgĂźl a Death Proof miatt tĂśltĂśttem le a Vanishing Pointot, ĂŠs akkor ĂĄllt Ăśssze a kĂŠp. Kowalski fogadĂĄsbĂłl 15 Ăłra alatt akarja ĂĄtvinni a fehĂŠr Challangert fullspeeden ColoradĂłbĂłl San FranciscĂłba, ĂŠs kĂśzben Super Soul, a vak fekete rĂĄdiĂłs DJ, aki lehallgatja a yard frekvenciĂĄit, segĂ­t neki, de Kowalski azt hiszi a vĂŠgĂŠn, hogy madĂĄrrĂĄ ĂĄtlĂŠnyegĂźlve keresztĂźl tud hajtani a vĂŠgső ĂştakadĂĄlyon. Az idĂŠzet pedig tőle szĂĄrmazik, ĂŠs egĂŠszen pontosan Ă­gy hangzik (00:35-nĂŠl van a youtube videĂłn az eleje):

“There goes the Challenger, being chased by the blue, blue meanies on wheelies. The vicious traffic cop cars are after our lone driver, the electric centaur, the demi-god, the super-driver of the golden West. Two nasty Nazi cars are close behind the beautiful lone driver. The police numbers are getting closer, closer, closer to our soul hero in his soul mobile, yeah baby! They’re about to strike! They’re gonna get him, smash him! Rape… the last beautiful free soul on this planet.
But, if the evil spirit armed the tiger with claws,
Brahman provided wings for the dove.”

Magasra hág, utolsó erővel, botladozva, de törve nem.

A torreádor visszakerült Wesselényiből. Odakerüléséhez hasonlóan most is K-val moziztunk rajta. Aztán teliholdat néztünk kint az infoparknál, fűben fetrengve, magaslatról szuggerálva a műholdat, hogy széllel szemben is tudjon haladni. Hason fekve beszívni a nedves föld illatát. A Lágymányosi híd valójában egy kurva nagy pókrezervátum, az oldalán a járdánál a korlát megszámlálhatatlanul sok pókhálóval van teleszőve. Úgy épülnek fel a kolóniák, hogy a legnagyobb zsíros keresztesek a fénycső alatt tenyésznek, a hálójuk úgy szűri ki a szélből a fényre szálló gezemicét, mint a bálnák szilái a vízben úszó planktonokat. A zsíros potrohok alatt van a kisebb hálókkal feltörekvő réteg, viszont a kisebb sűrű háló meg jobban rezeg a szélben, folyamatosan javítani kell. Vibrál az egész lakótelep, az alsó szinteken pedig a vállalkozó kedvű telepesek vernek elszórtan tanyát. Azon gondolkodtunk, hogy ha jön egy nagyobb vihar, az egész kolóniát elfújja a szél, ilyenkor jöhet az utánpótlás, az addig a korlát alatti rácsos fémlemezek lyukaiban a maradékokból tengődő proletárok kitöltik a hatalmi vákuumot. Fenn északon meg állítólag esik eső és jeges szél fúj.

Tegnap álmomban egy turboprop repülőgéppel műholdakat vontattunk pályára. A furcsa az egészben az volt, hogy sétarepülésre jelentkeztem, és eredetileg egy klasszik kétfedelű csillagmotoros gép tetején levő falócára ültem le. A vontatót egy általános iskolai osztálytársam vezette, katonai frekvencián kommunikáltunk, és amikor a rejtjeles csatornát használtuk, a kép átment fekete-fehérbe, ill. szépiaszerűbe, és statikus zörejek is voltak a látómezőben. De az egész valójában úgy indult, hogy Bajon, ahol szőlőskertünk volt régen, találtam egy hegyi orosz kutatóbázist, amit privatizáltak, a tetején volt egy kávézó, és rossz gombot nyomtam a liftben. Ellenben gyönyörű volt, ahogy a műhold a lemenő nap fényében kibontotta a napelemtábláit. Bíborlilakéken tükröződött rajtuk a napfény. Sajnos a szuszogást nem hallani idáig a messzi északról.