karmafactory.hu

APEH bekaphatja. Meg a Bizottság is. És a KPMG is beszállhat az orgiába mellé, aztán a végén leönteni az egészet benzinnel, és felgyújtani. Az APEH visszaélesíti a törölt bevallásomat, hogy minél kisebb legyen a túlfizetésem, az Európai Bizottság több mint fél éves késéssel közli, hogy a tavalyi évre vonatkozóan visszakövetel X ezer forintot, mert túlfizette azokat a járulékaimat, amik persze nem látszanak még az adófolyószámlám bevallási oldalán, a köcsög KPMG meg baszott beadni a járulékbevallást. Táppénz meg addig nincs, amíg nincs bent a bevallás, de mivel az előző 12 hónap átlagfizetése a táppénz alapja, de az OEP visszaellenőrzi az APEH-nél az adatokat és csak akkor fizet, ha azok megegyeznek a bevallásban szereplővel, ami persze hiányzik. Szóval jelenleg a helyzet az, hogy a nevemben be lett fizetve több mint tíz milla, amiből az OEP nyilvántartása szerint az elmúlt 5 évben összesen 4740, azaz négyezerhétszáznegyven forintot fordított rám az egészségügy. Azaz karmafactory vs. államkassza egyenlő mínusz kilencmillió kilencszázkilencvenötezer forint. Közteherviselés sucks. Tudom, mit sír a szám, ha ennyi volt a fizetésem. Azt, bazmeg, hogy nem látom az összefüggést a befizetések és az állam által nyújtott szolgáltatások között. Mert ahhoz, hogy a volt állásomat megkapjam, egy fizetős iskola, a tolmács-fordítóképzés elvégzése volt az alapfeltétel, és a szükséges szakmai gyakorlatot meg úgy szereztem meg, hogy egyetem alatt egy teljes nyári fizetésemet tettem félre a cégalapításhoz, mert ha nem vagy számlaképes, ebben a szakmában nem kapsz munkát. Persze, Milton Friedman is megmondta, hogy nem létezik ingyen ebéd (TANSTAAFL), de az már mégiscsak túlzás hogy befizetsz a kötelező közétkeztetésre, nem kapsz semmit, aztán még követelik tőled azt is, amit magadnak főztél.

Ülni ablak, itt legalább lehet hallani tücsök, rágyújt párkány, aztán csikk gondosan belegyömöszöl téglalyuk. Vannak dolgok, amik nem igazán változnak. Régi progger könyvek között megtaláltam A számítógép programozás művészete három kötetét. Még gimnáziumba jártam, az első fordítási melómért kapott pénzből ezt vettem, meg egy angol-magyar műszaki szótárt, néhány ruhát, és a maradékból László barátommal elmentünk dupla viszkit inni az Arizona nevű helyre Tbányán. Az első kötetét még nagy reményekkel kezdtem el, a másodikba beleolvastam, a harmadikat is megnéztem, mert abban vannak a keresési algoritmusok, de bármilyen zseniális arc a Knuth, soha nem tudtam teljesen megérteni és átlátni. Van egy rakat könyv amit beterveztem már lazább időkre, a Karnevált végre sikerült elolvasni, következő az Ulysses lesz, most azt nem tudom eldöntetni, hogy a programozás művészetét a Bhagavad Gíta elé vagy utána ütemezzem. De azt hiszem, hogy saját alapvető algoritmusaimra fogok most inkább koncentrálni.
(Read on …)

Van ez a Hans Resier nevű arc, linux geekek a ReiserFS nevű fájlendszeréről ismerhetik, ha jól emlékszem a Suse disztribúció egy darabig defaultként használta (legalábbis a sulinetes ingyengépeken ezzel telepítették), és a Pentagon is támogatta a fejlesztését. Aztán legközelebb akkor lehetett róla hallani, amikor letartóztatták eltűnt felesége meggyilkolásának vádjával. A Novell, aki ekkorra már megvette a Suse Linuxot, kidobta a ReiserFS-t, azóta nem is nagyon használják. Klasszikus féltékenységi drámának tűnt az egész, de most a Wired magazin csinált emberünkkel egy hosszabb interjút, és a kibontakozó sztoriból simán lehetne filmet forgatni.
(Read on …)

Azaz CAT (Computer Aided Translation) eszközök. Míg néhány évvel ezelőtt még versenyelőnyt biztosítottak, most már annyira elterjedtek, hogy azzal okozol magadnak versenyhátrányt, ha nem használod őket. Maga az alapötlet nagyon fasza, de most hogy közel öt éve használom őket, főként Trados-t és SDLX-et, kezdek elgondolkodni, hogy minek adnak ki legalább évente új változatokat, amikor szinte semmivel nem intelligensebb az új verzió mint a régebbi. Az egyetlen dolog amivel frissítésre tudnak kényszeríteni, az abból áll, hogy az új Office változatokkal nem működik a régi fordítóprogram eszköztára. Régi offiszt meg nem tudsz venni új gépekre, azaz ha gépet cserél az iroda/fordító, és legális szoftvert vesz, frissítheti a fordítástámogató rendszerét is.
(Read on …)

Javaslom egy hivatali nyelv reformbizottság megalapítását. Több mint fél napomba került keresztülverekednem magamat annak a településszabályozási tervnek az első öt oldalán, amit holnapra kéne lefordítani, már csak 45 oldal van hátra. Pedig magyar az anyanyelvem. Most már értem miért adták oda nekem referenciamunkaként. Ez a dolog megöli az agyat. Elégeti a féltekéket. Gyilkos impulzusokat küld végig a neuronokon, amik nagyfeszültséggel pörkölik széjjel az ember agykérgének jobb sorsa érdemes központjait. Nincs mit csodálkozni azon hogy üveges tekintetű zombik vegetálnak közigazgatásunk papírtól roskadozó íróasztalai mögött. A terv előzetes változatát 17 (azaz tizenhét) hatóságnak kellett elküldeni véleményezésre. Nem bírom én már eztet. Nézd meg inkább ezt a Rolls Royce Phantom VI Frua Drophead Coupét , Pietro Frua egyik utolsó munkáját, ami két évig készült Olaszországban egy svájci konzul megrendelésére.

“az ĂŠrintettek arra hivatkoztak, hogy a nő maga ajĂĄnlkozott fel”

“a mĂłri vĂŠrengzĂŠssel ĂśsszefĂźggĂŠsben kedden őrizetbe vett 34 ĂŠves tatabĂĄnyai fĂŠrfi rendőr volt a bankrablĂĄs idejĂŠn”
(Read on …)

Ma a Mammut II. előtti bicótárolóból háromnegyed kettő és kettő között ellopták. 2006-os Specialized Hardrock Sport Disc, Shimano tárcsafék, SPD pedál, XT váltó, Schwalbe Silento gumik, Ritchey comp kormány és kormányszarvak. Ezúton szeretném emlékeztetni az elkövetőt a tettek és a következmények kiszámíthatatlan, ámde bizonyos kölcsönhatására.


És hivatkozva ez előzőre, minden nap jó nap.
IgazĂĄbĂłl nem ezt szĂĄntam 400-adik bejegyzĂŠsnek.

Unmon azt mondta tanĂ­tvĂĄnyainak:
- Nem kérdezlek benneteket az elmúlt 15 nap felől, de mi lesz a következő 15 nappal?
Mivel senki sem vĂĄlaszolt, ismĂŠt megszĂłlalt:
- Minden nap jĂł nap.

Néhány napja rendkívüli érdeklődéssel figyelem az Il Ferro matricákkal ellátott autókat vezető emberek arcát. Nem lehet kellemes érzés úgy levezetni a szerződés szerint munkanaponként kötelező 30 kilométert, hogy mindenki számára egyértelmű, hogy téged bizony valszeg lehúztak elég rendesen. A másik oldalon viszont nem elhanyagolható személyiségfejlesztő hatása lehet. Bevállalni és kimatricázni a kocsira, hogy rosszul döntöttem. A mindennapi szociodrámák újabb epizódja.
BTW: Nick Cave and The Bad Seeds - The Ship Song

A menedzsment áltudomány. Mint az ezotéria. Mingyá átmegyek okkultba. Mintzberg és Davenport vérét fogom felszívni a frissen beszerzett töltőtollamba, és Kotter bőréből készült pergamenre fogom megírni a kib@ szakdolgozatomat.